Vilmos Magyar

Magyar Vilmos, születési nevén Ungár Vilmos (Balassagyarmat, 1873. április 24. – Budapest, 1940. szeptember 10.) magyar építész.

Ungár Mór és Singer Rozália fiaként született zsidó családban. 1898-ban szerzett építőmesteri oklevelet. Számos meg nem valósult pályázata és felépült budapesti lakóépületei mellett jelentős építészeti szakirodalmi tevékenységet folytatott, az Építő Ipar – Építő Művészet c. folyóiratnak állandó cikkírója volt. Az első világháború idején orosz fogságba esett, és ezt felhasználta a belső-ázsiai Turkesztán építőművészetének tanulmányozására.

Az első világháború után cikkeket továbbra is írt, azonban épületeket már nem nagyon tervezett. Az ő nevéhez fűződött az Alpár Ignác Társaság megalapítása 1936-ban. 1940-ben hunyt el 67 éves korában.

Az Óbudai zsidó temetőben helyezték nyugalomra.

• 1906–1908: lakóház, Budapest, Visegrádi u. 14.
• 1910: Kereskedelmi és Iparbank, Nagykároly (Tóásó Pállal közösen)
• 1913–1914: Református Kollégium (ma: Benedek Elek Tanítóképző), Székelyudvarhely
• 1930: lakóház, Balassagyarmat, Rákóczi fejedelem útja 59.

Tervben maradt pályázatai

• 1900: Agrár Takarékpénztár, Marosvásárhely (I. díj)
• 1909: Budapest VI–VII. kerületi református templom (Tóásó Pállal közösen) – a koncepció ugyan nem valósult meg, de kiindulásul szolgált később Árkay Aladár tervéhez, aki felépítette 1911–1913 között a Fasori református templomot (1071 Budapest, Városligeti fasor 7.)
• 1910: Múzeum, Balassagyarmat (II. díj)

• ld. Gerle, i. m., 132. o.