Varga Pál

Apja Nagykanizsán uradalmi számvevő volt. Iskoláit szülőhelyén kezdte, majd az ágostaiak budapesti gimnáziumába és onnét a főreáliskolába lépett; végezte a műegyetemi tanulmányait is, közben tanulók magánoktatásával és a szünidők alatt gyári munkával, rajzolással foglalkozott. Az egyetemes életben tevékeny részt vett és tanulmányai befejeztével egyideig a Magyar Államvasutak budapesti főműhelyében dolgozott mint géplakatos mérnök-gyakornoki címmel, s 1876 decemberében került az akkori császári és királyi szabadalmazott osztrák állam-vasúttársulat bécsi igazgatóságához műszaki díjnoknak, ahonnét mint segédmérnök került 1880-ban ismét Budapestre és a vasút államosításával 1891-ben újra a Magyar Államvasutak kötelékébe lépett. Különféle minőségben szolgálta a vasúti gépészet ügyét és műszaki teendői mellett a vasúti műhelyi szolgálat megmagyarosításában vett tevékeny részt; ez idő szerint a magyar államvasutaknál felügyelő és a budapesti nyugati műhely főnöke. A magyar mérnök- és építész-egyesület gépészeti és gyáripari szakosztályának is több minőségben volt tevékeny tagja és több izben tartott aktuális kérdésekről előadást. Tapasztalatainak bővítése céljából időnkint utazásokat tett Ausztriában, Németországban, Belgiumban és Franciaországban, Svájcban sat.

Cikkei a szaklapokban jelentek meg. A Pallas Nagy Lexikonában a vasúti gépészet cikkeit írta.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  
•