Ottó Szőnyi

Szőnyi Ottó (Pécs, 1876. július 13. – Pécs, 1937. március 13.) magyar régész, levéltáros, művészettörténész, Pécs ókeresztény régészeti emlékeinek kutatója, az egyházművészet jelentős képviselője, az első pécsi múzeumigazgató, katolikus pap.

Teológiai és jogi tanulmányai befejezése után, hivatásának teljesítése közben is már jelentős, Pécs történetére vonatkozó tudományos eredményeket ért el.

1907-ben a Pécsi Jogakadémia tanára, 1908-tól pedig a Városi Múzeum igazgatója.

Régészeti, helytörténeti és művészettörténeti kutatásainak főbb területei: az ókori Pécs, latinul Sopianae, temetőjének lokalizálása, ókeresztény sírkamrák feltárása, a Pécsi székesegyház építéstörténetének vizsgálata, a kőtár anyagának feldolgozása, a székesegyházi ékszerek, kincstár, ruhatár és könyvtár leltározása, a káptalani levéltár rendezése. A pécsi ókeresztény kornak jelentős kutatójaként nevéhez fűződik a Pécsi székesegyház nyugati bejárata előtti, 1600 éves cella trichora feltárása 1922-ben, mely egyike a három eddig ismeret pannóniai ókeresztény sírkápolnáknak.

1921-ben kinevezik a Műemléki Országos Bizottság előadójának; e téren végzett munkája évtizedekre meghatározta a hazai műemlékvédelem tevékenységének irányát.

1934-től az iparművészeti iskola tanára.

1937. március 13-án hunyt el, sírja a pécsi Központi temetőben található.

• A pécsi őskeresztény sírkamra (Budapest, 1906);
• A pécsi püspöki múzeum kőtára (Budapest, 1906);
• A kőröshegyi középkori templom (Budapest, 1924);
• Régi magyar templomok (Budapest, 1934);
• Pécs: Útmutató a városban, a környéken és a Mecsekben (Pécs, Danubia könyvkiadó)