Olimpia Szolinszky
Quick Facts
Biography
Szolinszky Olimpia, Radoszewsky-Solinski Olympia (Jászberény, 1871. november 12. – 1900. május 22.) magyar színésznő.
Pályája
Radoszewsky-Solinski Gyula és Feldmann Szeréna leányaként született, apai ágon lengyel nemes, anyai ágon partiumi zsidó családból származott. 1892-ben végezte el az Országos Magyar Királyi Zene- és Színművészeti Akadémiát. Ezt követően vidéki színházakban játszott, köztük Szentesen, valamint Rakodczay Pál Az ember tragédiája-előadásai Évájaként Békéscsabán, Nagykanizsán, Kassán és Eperjesen. Kolozsváron többek között Hunyady Margit kolléganője volt Ditrói Mór társulatában, aki később – már az ő részvétele után – az egész társulatot továbbvitte a Vígszínházba, amelynek megszervezője és alapító igazgatója lett. 1897. március 14-én Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot között a nála három évvel idősebb, gyergyótölgyesi születésű Széplaki János kereskedelmi akadémiai tanárral. Fiatalon tüdőgyulladásban hunyt el. Öccse unokája, Németh Nóra is színésznő.
Visszhang
A korabeli lapok nemzetközi tehetségű színésznőként írtak róla. A Zalai Közlöny 1894. május 12-i számában egy szerepe kapcsán többek között ezt írta róla: „Szolinszky Olimpia diadalának nevezzük Sudermann legújabb kitűnő drámájának, az »Otthon«-nak hétfői előadását. Valóban az is volt. Ez a fiatal színésznő, kinek eddig egyéniségéhez és temperamentumához illő szerepet nem adtak, valósággal meglepetést – bámulatot keltett »Magda« remek alakításával. Voltak jelenetei, melyet megjátszani jobban egyáltalában nem is lehet. A midőn nem is kanizsai, hanem az ország első színházában, a nemzeti színházban képzeltük el magunkat. Azon véleményen vagyunk, hogy ő látta és megfigyelte Jászai Mari és Duse Eleonora művészetét, mert szerepe feletti teljes uralom, annak mély átérzése, az igazi realizmus, mely előadásában és alakításában nyilvánul, ezt a hitet kelti fel bennünk. Szolinszky Olimpia egy erős tehetség a szónak nem »vidéki«, hanem nemzetközi értelmében: Magdát, az önérzetes, erős akaratú, zseniális leányt művészi élethűséggel személyesítette. De nemcsak evvel, hanem rendkívül érdekes megjelenésével is hatott, mely tökéletesen rátermett az ilyen szerepekre. Hozzájárultak ehhez szép és izléses öltözékei is.”
Jegyzetek
További információk
- Enyedi Sándor: Színészek, színházak, városok. A határon túli magyar színházművészet kislexikona. Balassi–Polis, Budapest–Kolozsvár, 2005.