Károly Hertelendy

Hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Károly Borromeus (Nagykanizsa, Zala vármegye, 1786. október 12. – Lesencetomaj, Zala vármegye, 1861. november 5.) országgyűlési követ, főszolgabíró, Zala vármegye alispánja.

Az ősrégi régi dunántúli nemesi származású hertelendi és vindornyalaki Hertelendy család sarjaként született. Hertelendy Mihály (1754-1810), szerémi követ, királyi tanácsos, és Naypár Júlia (1767-1847) fiaként. Apai nagyszülei hertelendi és vindornyalaki Hertelendy György (1721-1780), Zala vármegye főszolgabírája és forintosházi Forintos Julianna (1726-1782) voltak. Nagybátyja, hertelendi és vindornyalaki Hertelendy György (1764–1831), Zala vármegye táblabírája, alispánja, birtokos volt. Keresztszülei ákosházi Sárkány János veszprémi kanonok, esperes, és pallini Inkey Eleonóra asszony voltak. Keresztnevét a 16. századi Borromeo Szent Károly tiszteletére kapta.

1802-ben iratkozott be a Győri királyi Jogakadémiára. Jogot végzett és inszurgens századosként részt vett az 1809-es nemesi felkelésben. 1810. május 7.-e és 1819. július 5.-e között egerszegi járás főszolgabírája volt. Közel egy évtizeddel később, fontosabb vármegyei közigazgatási helyet foglalt: 1831. június 20.-ától 1834. szeptember 22.-éig a Zala vármegye másodalispáni tisztséget töltötte be. A reformkor küzdelmeiben a konzervatív-nemesi álláspontot képviselte, a zalai konzervatívok egyik vezetőjének tekintették.

Két ízben választották meg Zala vármegye országgyűlési követévé Deák Ferenc mellett: először 1834. március 11.-e és 1836. május 2.-a között, majd 1839. május 6.-a és 1840. május 13.-a között. Az 1839-es követválasztáson Hertelendy és Csány László összefogása megakadályozták a már közel egy évtized óta hivatal nélküli nem adózó konzervatív forintosházi Forintos György (1792-1857) tekintély visszaszerzési próbálkozását. Az 1840-es tisztújításon a két vetélkedő ellenfél, Hertelendy és Csány pártja megint szembekerült egymással, és Hertelendy potenciális szövetségese lett Forintosnak. A közös bukás nyilvánvalóvá tette egymásrautaltságukat, és ettől kezdve az ő érdekeinek is Forintos lett a zászlóvivője, azaz a liberális megyevezetés ellen indított korteskedésben.

Az 1844-es tisztújításon, miután Csány híveit már előre lemondatták, a Hertelendy—Forintos-párt került hatalomra: ellenjelöltek nélkül választhatták Hertelendy baráti köréből várbogyai és nagymadi Bogyay Lajost (1803-1875) a tapolcai járás főszolgabírájává, kisbarnaki Farkas Károlyt a szántói járás alszolgabírájává. A konzervatív hatalomátvétel után Hertelendy és Forintos nem vállalkozott több közös politikai akcióra, mozgalmuk a tisztségek elnyerésével végül kifulladt; 1845-ben pedig már Hertelendyék is az önként adózók sorába léptek. Hertelendy igen konzervatív politikai magatartása radikálisan megváltozott és többek között, Széchenyi István 1845-től az ő közreműködésével indította el a balatoni gőzhajózást.

Az 1850-es években visszavonult és lesencetomaji birtokán élt.

Házassága és gyermekei

1810. március 22.-én szuloki településen vette feleségül nedeczei Nedeczky Terézia Antónia (*Pécs, 1792. november 12.–†Lesencetomaj, 1883. február 27.) kisasszonyt, nedeczei Nedeczky Rudolf (1763-1828), baranyai főszolgabíró és nemes Stróbel Erzsébet (1772-1817) lányát. Stróbel Erzsébet apja, nemes Stróbel Zsigmond, gróf Batthyány Fülöp uradalmi kormányzója volt. A házasságukból született:

• Hertelendy Jozefa Karolina (*Zalaegerszeg, 1817. február 18.–†Zalaegerszeg, 1818. január 10.)
• Hertelendy László (*Zalaegerszeg, 1818. február 16.–†Zalaegerszeg, 1819. július 27.)
• Hertelendy Kálmán Rudolf (*Zalaegerszeg, 1820. március 28. –†Lesencetomaj, 1875. november 18.) honvédszázados, országgyűlési képviselő, Zala vármegye főispánja, földbirtokos, a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" tagja. Felesége, nagymádi és várbogyai Bogyay Leontina Oktávia Amália Elenóra Magdolna (*Zalahaláp, 1830. március 24.–†Lesencetomaj, 1870. november 9.).

• Nemesi felkelő ezredek az 1809-ik évi győri csatában. Veszprém, 1809.
• Követjelentés az 1839-40-iki országgyűlésről. Pest, 1842.

• M. Tud. Ért, 1862. 1. Köt.
• Ferenczy Zoltán: Deák Ferenc és – követjelentése az 1832/36 és 1839/40-iki országgyűlésről. Bp. 1904.