János Dancza

Dancza János (Eger, 1899. december 29. – Eger, 1985. október 16.) természetbúvár, barlang- és ősemberkutató, muzeológus.

A hat elemi elvégzése (1906-1912) után az Egri Lakatos- és Lemezárugyárban lett iparostanuló, ahol lakatos segédlevelet szerzett 1916-ban. 1927-ben belépett a Természetbarátok Turista Egyesületének egri csoportjába, melynek 1930-1949-ig elnöke volt. 1933-tól 1942-ig az egri városi múzeumban dolgozott. 1945-46-ban a Heves Megyei Levéltárban alkalmazták másod-levéltárosként. 1948-1949-ben az Egri Idegenforgalmi Hivatal vezetője volt, s közben tevékenyen részt vesz az egri múzeum újjászervezésében. Majd 1949-től 1953-ig az Aggteleki-cseppkőbarlang igazgatója, 1954-1955-ben a Heves Megyei Tanács Ipari Osztályán műszaki előadóként, 1955-től 1956 október 27-éig az Egri Lakatos- és Lemezárugyárban, mint igazgató dolgozott. 1957 májusában a BM Heves Megyei Főkapitányságára vezényelték, ahol a Panasziroda vezetője lett. Ebből a beosztásból vonult nyugdíjba 1960. január 5-én.

Ezután 1960-tól az egri Dobó István Vármúzeumban félállású történész muzeológus, s aktívan részt vett a legújabb kori történeti gyűjtemény kialakításában, gyarapításában 1981 tavaszáig. Dancza János a második világháború után ugyan két ízben is megnősült, de a házasságaiból nem születtek gyermekei. Egerben hunyt el 1985. október 16-án.

Munkálkodásának fő helyszíne a Bükk, különösen Eger környékének barlangjai. 1930-ban a bükki Kecske-lyukban és a Büdös-pest barlangban végez ásatásokat két társával Kadić Ottokár megbízásából. Ugyanebben az évben 12 barlangot mértek fel a Déli-Bükk területén a Magyar Barlangkutató Társulatnak. 1931-ben öt munkanélküli természetbarát társával a Földtani Intézet ásatásain vett részt. A Büdös-pest és a Felső-forrási-barlang feltárásán dolgoztak, majd bekapcsolódtak a lillafüredi Szent István-barlang feltárási munkáiba.

1932. április 27-én megtalálta a neandervölgyi ember maradványait a Suba-lyukban.

1936-ban feltárja a Ravasz-lyukat. Saját szerkesztésű technikai eszközök segítségével, hallatlan energiával oldotta meg több barlang feltárását.1937-ben a Nagy-Tölgyesoromi-zsombolyban végzett ásatásokat. 1939-ben végezték el a Feneketlen-lyuknak a kutatását. Később közreműködött a Kecske-lyuk, a Pes-kő-, az Istállós-kői-, a Kis-kőháti-zsomboly és a Vaskapu-barlang feltárásában. 1947-ben Egerben a Kőporos-tetőn őskori telepet fedezett fel.

Az ötvenes évek elején kinevezték az Aggteleki-barlang igazgatójává. Nevéhez fűződik a Baradla kitisztítása, a tönkrement berendezések, épületek kijavítása. Szorgosan kutatta a barlang élővilágát és a cseppkövek elszíneződéseinek okait.

Figyelemre méltó, hogy ő volt az a barlangász, aki elsőként foglalkozott a barlangok klimatikus viszonyaival.

Nem sokan tudják, hogy Dancza János regényt írt az ősemberről, a folytatásokban közreadott művét, a Szociáldemokrata Párt lapja, a Népszava 1940-ben öt hónapon át részletekben közölte. Sok írása jelent meg különböző folyóiratokban, szaklapokban. Utolsó munkája 1984-ben látott napvilágot, melyben a Suba-lyuki ősembermaradványok tragikus és elszomorító sorsáról írt leleplező sorokat.

• Dancza János: A barlangkutatás. Az ősember lakhelyei a Bükk hegységben. Természetbarát, 1931. (19. évf.) január–február. 5–6. old., március–május. 4–5. old., június–július. 5–6. old., augusztus–szeptember. 3–4. old., október–december. 5–6. old.
• Dancza János: Beszámoló a Füzérkői-barlangban és a Subalyukban végzett ásatásokról. Barlangvilág, 1932. (2. köt.) 1–2. füz. 19. old. (előadás)
• Dancza János: A Subalyuk ősembere. Természetbarát, 1932. (20. évf.) július–augusztus. 2–3. old.
• Dancza János: A Subalyuk ősembere. Természetbarát, 1932. (20. évf.) november–december. 2–3. old.
• Dancza János: A Subalyuk ősembere. Természetbarát, 1933. (21. évf.) január–március. 2. old.
• Dancza János: Voltak-e a jégkorszak emberének fűtési gondjai? Természetbarát, 1934. (22. évf.) január–februári szám, 3–4. old., március–májusi szám, 3–4. old., június–augusztusi szám, 3. old., szeptember–októberi szám, 5–6. old. (négy részben)
• Dancza János: A Bükkhegység rejtett cseppkőbarlangjai. Természetbarát, 1936. (24. évf.) 1. sz. 2–5. old.
• Pataki Vidor – Pálosi Ervin – Dancza János: Az ősemberleletek felfedezése. Geologica Hungarica Series Palaeontologica, 1938. 14. Fasc. 11–20. old. (Megjegyzés: A szám önálló címe: A cserépfalui Mussolini-barlang (Subalyuk). Barlangtani monográfia.)
• Dancza János: Fűtési gondok a jégkorszakban. Búvár, 1939. (5. évf.) 347–351. old.
• Dancza János: Új eszköz rejtett cseppkőbarlang kutatására. Búvár, 1941. 7.
• Dancza János: A Nagy Tölgyes-orom víznyelő zsombolya. Barlangkutatás, 1943. (16. köt.) 3. füz. 293–303. old.

Az Aggteleki-karszton található Danca-barlangot nem róla nevezték el.

• Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest: Panoráma. 1993. ISBN 963-243-344-0
• Csiffáry Gergely: Dancza János (1899–1985) barlangász és muzeológus pályafutása. In: Baráz Csaba szerk.: A Suba-lyuk barlang. Neandervölgyi ősember a Bükkben. Eger, 2008. 177–187. old. ISBN 9789639817098
• Dancza János visszaemlékezése. Dobó István Vármúzeum Legújabbkori Történeti Adattár, Eger, 1961. Kézirat. 1–254. lap.
• Kormos Attila: Dancza János (1899–1985). Karszt és Barlang, 1986. I. félév. 58. old.
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. Kornétás Kiadó, 2005. ISBN 963-9353-39-6
• Révai új lexikona V. (Cza–D). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-216-7