Jakab Steinherz

Dr. Steinherz Jakab (Nagypaka, 1856. november 24. – Székesfehérvár, 1921. március 14.) székesfehérvári neológ főrabbi.

1877-ben, az újonnan megnyíló Országos Rabbiképző növendéke lett. 1884-ben jelent meg első írása a Magyar-Zsidó Szemlében. Tudori értekezését 1885-ben írta, Dunás Ben Lábrát andalúziai zsidó költőről. 1885. február 18-án avatták rabbivá.

Először Nagyatádon választották a közösség vezetőjévé, ahol a hitközség 1886-ban áttért a neológ irányzatra. 1899-ben sikeresen pályázott Székesfehérvárra, a képviselőtestület február 24-én, a kerületi gyűlés március 31-én tette le voksát személye mellette.

Székesfehérvári beiktatása 1889. június 29-én, ünnepélyes keretek között zajlott, az akkori hitközégi elnök, Wertheim Salamon (1835-1890) köszöntötte, majd a hivatalát elfoglaló rabbi válaszolt:

„Át kell alakítani, megjavítani mai viszonyainkat, mert a hit szilárdsága gyöngül, a számító ész nem tartja ma már helyesnek az igazi vallásosságot, az unokák nem olyanok, mint voltak az apák. (…)

Nem nyers erővel, hanem a szellemmel, a meggyőzés fegyverével kívánok hatni. Kik követnek, remélhetik a vallás feléledését, melyet mindannyian óhajtunk”

Ezek voltak első, hivatalos szavai zsinagógánkban.Programot adott, őszintén elmondta, mire számíthatnak. Igazából, nem árult zsákbamacskát, tanulmányai után közvetlenül csatlakozott a születőfélben lévő neológ-mozgalomhoz.

Székesfehérváron, helytörténeti munkásságán túl is jelentős, meghatározó szerepet töltött be. A felekezeti iskola újraindítása is az ő érdeme, elődei az oktatást felszámolták, és a mintegy 400 diákot a városi intézményekbe irányítottak tovább.

Az 1898/99-es tanévről, ahol mintegy 175 diák kezdte meg tanulmányait, az Egyenlőség is beszámol, érdekes módon, egy „zugiskolákról szóló dolgozatot követően közli az iskolai értesítőt, kvázi jó példaként említve Steinherz iskolaalpító munkáját:

“9. A székesfehérvári vallásközség iskolai értesítője legközelebb jár ahhoz a formához, amelyben mi a hitközségi iskolai értesítőket általában látni szeretnők. (...) A beírt tanulók száma mindössze 196 volt, az év végéig maradt 183 (106 fiú, 77 leány), egy más vallású́”

A cikkből több adat világos lesz számunkra. Steinherz valóban komolyan gondolta, hogy az alapoktól kell a nevelést elkezdeni, következtethetünk szakmai hozzáértésére, valamint, a relatív magas létszámból a városi igény is megmutatkozik egy izraelita iskolára.

A szefárd világhoz való vonzalmára enged következtetni az Júda Halévi néven, 1913-ban alapított önképzőkör is.

Munkássága túlnyúlt városunk határain. 1885-ben vetődött fel, valamifajta közösségi fórum utáni igény, ahol a területileg egymáshoz közel élő rabbik megvitathatják egymással napi gondjaikat, hivatali életüket, serkentve, segítve egymást, és buzdítva a tudományos életre. Ma úgy mondanánk a jógyakorlatok egymással való megosztása. Az elhatározást tett követte, 1897. augusztus 24-én Komáromban megalakult a Dunántúli Rabbiegyesület, melynek elnökévé Schnitzer Ármin (1836–1914) komáromi rabbit és alelnökül Steinherz Jakabot választották.

Láthatjuk tehát, hogy vitathatatlanul eredményes működése székesfehérvári rabbiként nem vonta el a figyelmét és energiáit sem az országos ügyektől sem tudományos élettől, rendszeresen publikált, és része volt a neológia gyakorlati és tudományos fejlődésének is.

Eredményes, és elismert életét Steinherz Jakab főrabbi hosszas betegség után Székesfehérváron fejezte be 1921. március 14-én.

Sírkövének avatására viszonylag későn,1937. május 26-án került sor a székesfehérvári zsidó temetőben. A sírkőavatáson utódja, dr. Hirschler Pál (1907-1944) székesfehérvári rabbi mondott beszédet.

• [1] Steinherz, Jakab: A székesfehérvári zsidók története visszaköltözésüktől a jelenig (1840-1892). 1895 Budapest, Az Athenaeum Társulat Könyvnyomdájában
• [2] Steinherz, i. m. 97- 99. p.
• [3] Egyenlőség, 1889. június 2. Két rabbi-beiktatás. 4-5. p.
• [4] 1889. február 14-én a Rudolf trónörökös (1858-1889) halála alkalmából rendezett gyászistentiszteleten már beszélt ezen a helyen (próbaprédikáció)
• [5] Frojimovics Kinga. Neológ (kongresszusi) és status quo ante rabbik Magyarországon 1869-től napjainkig. MTA Judaisztikai Kutatóközpont. Bp. 2008. 91. p.
• [6] Braun Mór: Visszapillantás a székesfehérvári izraelita elemi iskola múltjára. Értesítő a székesfehérvári izr. elemi iskolájáról, a vallásközség felügyelete alatt álló hitoktatásról az 1895-96 tanévben
• [7] Egyenlőség, 1899. július 30. 4-5p.
• [8] Fleischmann Jenő: A fehérvári önképzőkör 25 éve. Községkerületi Értesítő, 1938. december 10.
• [9] Steinherz Jakab: Utóhangok a komáromi napokhoz. Egyenlőség, 1897. szeptember 5. 7-8. p.
• [10] Fürst Aladár: Dr. Steinherz Jakab. Egyenlőség, 1921. március 26. 9-10. p.
• [11] Községkerületi Értesítő, 1937. július 5.

• Gergely Anna: Adalékok Steinherz Jakab székesfehérvári főrabbi irodalmi működéséhez = Hacofe