Jacques Manheit

Manheit Jakab, Jacques Manheit, Jakob Manheit (Pest, 1859. március 6. – Budapest, 1918. december 16.) operaénekes (bariton), énektanár.

Életútja

1878–79-ben a budapesti Színészeti Tanodában végez el egy osztályt, 1880 ősze és 1882 között Bécsben tanult. Tanulmányai után Németországban Angelo Neumann társulatánál működött az 1880-as években. 1882. augusztus 31-én mutatkozott be sikerrel a Nemzeti Színházban az Afrikai nő Neluscojaként. Péterfy Jenő kritikájában így írt alakításáról:

„Ma Az afrikai nőben egy vendég, Mannheit J. úr [sic!] vendégszerepelt mint Nelusko. Erős, de még kissé érdes bariton hanggal bír, tisztán énekel, s ha még hangjával bánni jobban megtanul, igen elfogadható énekes lesz. Játékáról ezúttal nem szólhatunk, mert a »Neluskóknak« megvan az a privilégiumuk, hogy arcukat elfintoríthatják s minden lehetetlen mozdulatot megtehetnek. A vendég is élt e sztereotip szabadsággal.”

– Egyetértés. XVI. évf. 241. sz. (1882. szeptember 1.)

1883-ban az olmützi színház tagja, mikor Mahlert karmesternek kinevezik. Az egész társulat – elődei által jól előkészített – harcban állt a dirigenssel. Manheit a vezető baritonista, de még idős korában is rossz emlékei vannak erről az időszakról.

1885-ben már háromszor fellépett a pesti Operaházban. Négy év múlva az előzmények ellenére Gustav Mahler szerződtette a pályája végéhez közeledő, megkopott hangú énekest a társulathoz. 1889. szeptember 15-étől volt tag. A társulat négy baritonistája között meglehetősen népszerűtlen volt. Tagsága 1895. május 15-én szűnt meg. Elbocsátása után énekmester lett és nagyszámú tanítvánnyal dicsekedhetett. 1907. szeptember havától az Országos Színészegyesület színésziskolájában tanár volt. A Schwartzer szanatóriumban hunyt el több hónapi betegség után idegrendszer-kimerülés következtében.

Neje: Schüller Lujza, volt operaénekesnő, elhunyt 1937. április 30-án Budapesten, 74 éves korában. Leánya: Andor Mária (1890–1968) német nyelvterületen működő színésznő. Fia: Manheit Ernő énektanár.

Szerepei

Jegyzetek