Istvánffy Gyula

A gimnázium négy alsó osztályát szülővárosában, az V. és VI. osztályt az egri cisztercitáknál, a VII.-et ismét Miskolcon végezte. 1880. szeptember 8-án a minorita-rend növendékei közé lépett és egy évet mint novícius Nyírbátorban (Szabolcs megye) töltött és ugyanazon idő alatt magán úton az érettségi vizsgálatra készült és azt a rend provinciálisának kivánságára a miskolci református gimnáziumban tette le. 1881. augusztusban Nagyenyedre küldték elemi iskolai tanítónak; innét 1882. július 4-én, elhagyva a papi pályát, egyideig a pénzügyi fogalmazói pályára készülvén, a nagyenyedi magyar királyi adófelügyelőségnél dolgozott. 1883-ban Budapestre ment és 1886-ig az állami pedagógiumban a nyelv- és történettudományi szakcsoportból polgári iskolákra oklevelet nyert. Azután 1887-88-ban Parádon nevelősködött és ezalatt főleg a palóc nép életének tanulmányozásával foglalkozott. 1888. szeptember 8-án a liptószentmiklósi állami polgári iskolához neveztetett ki a latin nyelv tanárának. 1890. októbertől titkára a Magyarországi Kárpát-egyesület liptói osztályának, 1894-től titkára a liptószentmiklósi magyar társalgó-körnek; 1895. januártól az ottani magyar daláregyesületnek alelnöke. 1908-tól a miskolci polgári leányiskola igazgatója volt.

Költeményeket írt a következő lapokba: Miskolcz (1881-82.), miskolczi Emléklapok, borsodmegyei lapok (1886-87), Budapest (1881. Füredy Ottó álnév alatt is), a nagy-enyedi Közérdek (1881-84. Cserkesz álnév alatt is), Magyar Korona (1882), Borsod-Miskolczi Közlöny (1883.), Tata és Vidéke (1883). Képes Családi Lapok (1883), Urambátyám (1886. Istokfy álnév alatt is), Eger (1887-93), Hasznos Mulattató (1888), Felvidéki Hiradó (1889-92), Liptó (1892-93. Gócsi Muki álnév alatt); erdélyi leveleket a Miskolczba (1881), fürdői leveleket az Egerbe (1887-88.); elbeszéléseket, tárcákat a Leány Világba (1886-87), a Magyar Ifjuságba (1887.) Ethnographiai, földrajzi s egyéb czikkeket, meséket és palócz népköltési adatokat írt a Turisták Lapjába (1890-92), az Ethnographiába (1890. Egy török és egy palócz népmese rokonsága, Egy kis adalék a palócz nép babonáihoz, 1891. Palócz találos mesék, Bethlehemi pásztorjáték a mátraalji palóczoknál, 1892. Adatok a palócz nép babonáihoz, 1894. Mátraalji palócz lakodalom, Mátravidéki palócz szokások, Ujabb adalékok a palóczok néprajzához, Felvidéki tót babonák, 1895. Palócz babonák és gyermekjátékok 1896. A borsodi matyó nép élete), a Nemzetbe (1891. márcz. 6.), az Egyetértésbe (1891. máj. 31.), az Egerbe (1892-93), a Borsodmegyei Lapokba (1886), a Felvidéki Hiradóba (1890), az Én Ujságomba (1892-93), a M. Nyelvőrbe (1894-95. Palócz népnyelvi adatok), a Liptóba (1894. 36. sz. Palócz néprajzi tanulmányok) és az Ethnolog. Mittheilungenbe (1887-89).

• Palócz mesék a fonóból. Liptó-Szent-Miklós, 1890. (Ism. 1891: Budapesti Hirlap, Egyetértés, Főv. Lapok, Ethnographia sat.)
• A palóczok «barbonczása» Budapest, 1890. (Különnyomat a Turisták Lapjából).
• A diósgyőr-hámori völgy. Budapest, 1891. nyolcz képpel. (Különny. a Turisták Lapjából).
• Juhászélet a Liptói havasokon. Budapest, 1892. (Kül. ny. a Turisták Lapjából.)
• Adatok a palócz nép babonáihoz. Budapest, 1892. (Kül. ny. az Ethnographiából.)
• Palócz babonák és temetkezési szokások. Budapest, 1892. (Kül. ny. a Turisták Lapjából.)
• A palócz néprajzi tanulmányok. Budapest, 1894. (Kiadta a m. néprajzi társaság. Ism. Egyetértés, M. Hirlap, Magyarország, Pesti Hirlap sat.)
• Az alacsony Tátra hegységei. Budapest, 1895. hat képpel. (Kül. ny. a Turisták Lapjából.)
• Palóc népköltési gyűjtemény. Miskolc, 1963.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Budapest: Hornyánszky. 1897.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Magyar néprajzi lexikon
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

• Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
• Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.