István Orosz

Orosz István (Budapest, 1950. november 25. – Budapest, 2012. április 29.) magyar–orosz szakos tanár, esszéista, kritikus, fordító, ellenzéki aktivista.

1970-1976 között az ELTE BTK hallgatója volt. 1976-1985 között szabadfoglalkozású fordító volt (Mihail Mihajlovics Bahtyin, Martin Heidegger, Leszek Kolakowski). 1979-1983 között a Mozgó Világ külső munkatársaként dolgozott. 1981-1985 között feleségével, Békés Erzsébettel a szamizdat Beszélő alapító nyomdásza volt. 1985-1986 között az Exeteri Egyetem diákja, valamint a BBC külső munkatársa és a Nyitott Társadalom Alapítvány ösztöndíjasa volt. 1986-ban bevonták útlevelét. 1987-ben az Angol Figyelő szerkesztőjeként tevékenykedett. 1988 óta Angliában élt, a BBC-nek és a Digital-nak dolgozott. 1991-1992 között a londoni Kingston College tanulója volt. 1993-1994 között a Beszélő londoni tudósítója volt. 2005 óta az Élőlánc Magyarországért elnökségi tagja volt. Az ELTE angol tanszékén vendégtanár, 2006 óta egyetemi tanár volt.

Szülei: Orosz István és Bene Eszter (1923-1983). 1973-1994 között Békés Erzsébet volt a felesége. Egy lányuk született; Ágnes (1978).

• Száműzetésben (interjúk, 1987)
• Dániel Ferenc–Orosz István: Ah Amerika!. Dokumentumok a kivándorlásról, 1896-1914; Gondolat, Bp., 1988
• A Westminster-modell (tanulmányok, 1993)
• Csalagút (Ardó Zsuzsannával, 1995)
• A "magyar kérdés". Polgárok és alattvalók (előszó Vajda Mihály, esszék, 1996)
• A szellem helye (2001)
• Dokumentumtörténet; Hatodik Síp Alapítvány–Új Mandátum, Bp., 2004
• Egy szem eper. Történetdokumentum; Napkút, Bp., 2010

• Kortárs magyar írók