István Barabás

Barabás István (Fertőszéplak, 1855. augusztus 18. – Szombathely, 1936. június 17.) tanító, iskolaigazgató, tűzoltóparancsnok.

A Sopron megyei Fertőszéplakon született régi tanítódinasztiából, szülei Barabás György és Ratkovits Katalin. Középiskoláit Sopronban, a tanítóképzőt Somogycsurgón (ma Csurgó) végezte 1865 és 1874 között. A tanítói oklevél megszerzése után tűzoltói és tűzrendészeti tanfolyamot végzett Grazban.

Tanítói pályáját 1874-ben kezdte meg Kisvadáron Somssich Adolf grófnál, utána Hegykőn tanított. 1876-ban Vasvárra került. Először az elemi, majd a községi gazdasági, valamint a községi ipariskola igazgatója lett. 1878-ban részt vett Bosznia-Hercegovina megszállásában. 1883. június 17-én egyik alapítója volt a helyi tűzoltóegyletnek. 1892-ben a Vasvármegyei Önkéntes Tűzoltóegyletek Szövetsége titkárává választotta. Vezetése alatt épült fel 1903-ban új helyen a hatosztályos elemi népiskola. A Vas Megyei Általános Tanítóegylet elnöke volt.

A Tanácsköztársaság bukása után meghurcolták, ezért nyugdíjazását kérte, és Szombathelyre költözött, ahol tovább dolgozott, és a város vezetőségének felkérésére az akkor bevezetett forgalmi adó ellenőrzésére alakult osztály főelőadója lett. 1920 és 1930 között Vas vármegye tűzrendészeti felügyelőjeként tevékenykedett.

Érdemei elismeréseként 1912-ben királyi koronás arany érdemkeresztet kapott. 1935. május 7-én a község fejlődése érdekében, különösen a népoktatás, a dalárda, a zene, a tűzoltóság és a közgazdaság területén közel fél évszázadon át tartó sikeres tevékenysége elismeréséül Vasvár díszpolgárává választották. Felesége Horváth Zsófia volt.

Írói működését már diákkorában megkezdte. Első cikkei a Hírmondó című soproni népújságban jelentek meg. 1875-től a Sopron állandóan közölte írásait. 1876-ban a Soproni Újság, majd a Vasmegyei Lapok, a Vasmegyei Figyelő, 1879-től a Vasmegyei Tanügyi Értesítő és a Néptanítók Lapja munkatársaként dolgozott. 1889-ben a Kántorok Lapját szerkesztette. Társszerkesztője volt az 1893-ban elindított Vasvármegyei Tűzrendészeti Közlönynek, három év múlva pedig a lap szerkesztője lett. Létrehozta a Vasvár és Vidéke (1905) és a Vasvári Újság (1926) című helyi lapokat. Pedagógiai szakcikkeit a Budapesti Néptanítók Lapja, a Dunántúli Tanítók Lapja és a Vasvármegyei Tanügyi Közlöny közölte. Fertőparti, Széplaki, Hegyháti, Vasvári, Valaki és Hegykövi álneveken is írt.

A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség pályázatán első díjat nyert A szépligeti tűzoltóság című szakkönyve. Évtizedeken át ez volt a magyar tűzoltóság és szaktanfolyamai vezérkönyve.

Híres volt mind művészi zongora- és orgonajátékáról, mind zenedarabjairól. Egyházi vonatkozású szerzeményei Karácsonyi pásztormise, Gyászénektár, Szent koszorú, Énekgyöngyök és Temetőkönyv címmel jelentek meg. Irodalmi tevékenységgel is foglalkozott.

Mellszobra, Marosits István alkotása 1983 óta Vasváron látható. Emlékét őrzi Vasvár Város Önkéntes Tűzoltó Egyesülete is.

• Temetési zsebkönyv katholikus kántorok használatára (Budapest, 1883)
  Negyedik kiadása: Temetőkönyv kath. kántorok használatára (Szombathely, 1928)
• Szent koszorú. Imák, énekek (Szombathely, 1898)
• A katholikus egyház magyar énekeinek gyűjteménye. Orgonára (Vasvár, 1900)
• A tűzoltó. Vígjáték 3 felvonásban (Szombathely, 1903)
• A szépligeti tűzoltóság (Budapest, 1910)
• A tűzoltás taktikájának rövid foglalata, főtekintettel a vidéki viszonyokra (Vasvár, 1916)
• A tűzrendészet kezelése (Szombathely, 1928)
• A tűzoltóképzés anyaga kérdésekben és feleletekben I. (Szombathely, 1931)
• A magyar nyelv hangjai és betűi (Szombathely, 1935)

Zeneművei

• Dallamos praeludiumok és egyéb alkalmi orgonadarabok

• Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk.: Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 1998, Babits. 348. o. ISBN 963-901-540-7
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  
• Kissné Bai Éva et al.: Történelmi arcképcsarnok (Vas megye) I. (A–L). (Kézirat)
• Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk.: Markó László. Budapest, 2001, Magyar Könyvklub. 394–395. o. ISBN 963-547-415-6
• Vasi Szemle, 1974. (XXVIII. évf.) 2. sz.