Imre Simonyi

Simonyi István gyógyszerész és Mega Jäger Annának fia. Tanulmányait a debreceni református főiskolában elvégezvén, az orvostudományokat Bécsben, majd Pesten hallgatta. 1846-ban orvosdoktorrá avatták a pesti egyetemen, ahol a jogi tanfolyamot is elvégezte. Mint jurátus Kossuth Lajos ügyvédi irodájában volt patvarista. 1847-ben Kunhegyesre ment és ott folytatott orvosi gyakorlatot. A szabadságharcban mint nemzetőri főorvos vett részt és annak megszüntével folytatta orvosi gyakorlatát. Háza a menekülteknek biztos helye volt; Vukovich Sebő, Bónis Samu az ő közbenjárására menekültek ki külföldre; Illésy Györgyöt szintén ő mentette meg egy alkalommal a zsandároktól. Sokat zaklatták a Bach-korszakban. Az ötvenes években, mint hírlapíró, folytonos összeköttetésben volt a fővárosi írói körökkel; Pákh Alberttel annak haláláig szoros baráti viszonyban élt. Tüdőgyulladásban halt meg 1864-ben.

Állandó munkatársa volt a Vasárnapi Ujságnak s Politikai Ujdonságoknak; több cikket írt a Pesti Naplóba és a Bolond Miskába.

• A rokon- és ellenszenvről és ezeknek a betegségekre, s orvoslásra lehető befolyásukról. Orvosdoktorrá iktatása ünnepélyére. Pest, 1846.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.  

• Dörnyei Sándor: Régi magyar orvosdoktori értekezések 1772-1849. I. köt. Bp., Borda Antikvárium, 1998.