Ida Makay

Makay Ida (Pécs, 1933. február 15. – 2011. június 16.) magyar költő, pedagógus.

Szülei: Makay Zoltán és Bielohrátzky Rozália volt. 1951-1954 között a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar szakán tanult. 1953-1957 között Siklóson, 1957-1959 között Berkesden, 1959-1989 között pedig Véménden volt általános iskolai pedagógus. 1959-től jelentek meg versei; ettől az évtől a Jelenkor munkatársa volt. 1988-ban nyugdíjba vonult. Utolsó éveit Véménden töltötte.

Írásai a Somogyban, a Látóhatárban, az Élet és Irodalomban és a Magyar Naplóban jelentek meg.

• Lengő fényhidak (Bertók Lászlóval és Galambosi Lászlóval, 1964)
• Mindörökké (versek, 1973)
• A hetedik szoba (versek, 1986)
• Utolsó tárlat (versek, 1990)
• Hamu, márvány (válogatott versek, 1958-1990, (1991)
• Kövület (versek, 1994)
• Homokóra (versek, 1997)
• Szigetlakó (1999)
• Se fény, se kegyelem (2001)
• Sokasodó árnyak. Válogatott és új versek, 1992-2002; Pro Pannonia, Pécs, 2003 (Pannónia könyvek)

• Nívódíj (1964) (megosztva Galambosi Lászlóval és Bertók Lászlóval)
• Szocialista Kultúráért (1983)
• Szinnyei Júlia-emlékdíj (1990)
• Janus Pannonius-díj (1990)
• IRAT-nívódíj (1992)
• Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1993)

• Kortárs magyar írók
• Életrajza a Napkút Kiadó honlapján
• Baranyanet.hu