Horváth Ernő László

1858. szeptember 20-án lépett a rendbe és 1862. december 8-án szenteltetett föl; 1868-76-ban a pesti rendházban volt magyar hitszónok, azután Veszprémbe helyezték át; onnét Pápára és 1881-ben Pozsonyban a laicusok magistere volt; de a rendből csakhamar kilépett és 1885-ben Pápán a városnál díjnok lett; 1886-ban a járásbiróságnál volt díjnok. Tüdővész okozta halálát.

Tárcacikkeket írt 1861-től a Kath. Néplapba, az Idők Tanujába s a M. Államba; egyházi beszédei pedig a Kath. Lelkipásztorban (1873-74) jelentek meg.

Nevét Horváth L. Ernőnek írta.

• Sir-virágok. Történeti novella, kiadta Tállai Horváth János. Sopron, (1863.) két füzet.
• Üdvös elmélkedések a kath. ifjuság számára, melyből az öregek is tanulhatnak. Pest. 1866.
• Szent bérmálási emlékkönyvecske. Pest, 1870.
• Nefelejtsvirágok. Pest, 1870. (Beszélyek az ifjúság számára.)
• Bucsujárási szent beszédek. Pest. 1872.
• Nagybőjti egyházi szent beszédek. Bpest, 1874.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.  

• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
• Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.