Gyula Vilmon

Vilmon Gyula (Alsóhámor, 1897. március 31. – Budapest, 1966. április 6.) Kossuth-díjas magyar orvos, egészségügy-szervező, egészségügyi miniszterhelyettes (1957–1965).

A közegészségügyi szervezet formáinak kialakítása és a szolgálat megszervezése. Járványos betegségek megelőzése. Táplálkozástudományi és települési kérdések.

1916-ban a zuglói Szent István Gimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott 1920-27 közt, 1927-ben avatták orvosdoktorrá. Szakorvosi vizsgát tett belgyógyászatból 1928-ban, tiszti orvosi vizsgát tett 1931-ben. 1932-1939 között Salgótarjánban, a második bécsi döntés után Nyitra vármegyében és Pozsony-ban, 1941-től Bács- Bodrog vármegyében volt tiszti főorvos, 1943-tól a belügyminisztérium egészségügyi osztályának közegészségügyi felügyelője.

A 2. világháború után a korabeli Népjóléti Minisztériumnak dolgozott, majd az Egészségügyi Minisztérium megalakulása után a Közegészségügyi és Járványügyi Főosztályt vezette. 1956. decembertől 1957. március 1-ig ő volt az Egészségügyi Minisztérium megbízott vezetője, 1957. áprilistól 1965 februárig egészségügyi miniszterhelyettesként működött. Közben a Szegedi Orvostudományi Egyetemen (SZOTE) 1960-tól Egészségügyi és Szervezéstani Intézetet hozott létre, ahol egyetemi docensi, majd kandidátusi disszertációjának megvédése (1961) után egyetemi tanári beosztásban szervezéstani előadásokat tartott, 1962-től az általa megszervezett Intézet tanszékvezető egyetemi docense, 1963-tól tanszékvezető egyetemi tanára. 1965-ben vonult nyugalomba.

Az 1950-es évek második felében és az 1960-as években a népegészségügy fejlődése minőségi változást hozott a járványos betegségek megelőzésében, ebben a folyamatban nagy érdemei voltak Vilmon Gyula szakértelmének és szervező munkájának is. A gyermekpopuláció körében a sok esetben akár halálos kimenetelű gyermekbetegségeket kötelező védőoltásokkal, a tuberkulózis terjedését pedig kötelező szűrővizsgálatokkal előzték meg. A sikerhez hozzájárult az is, hogy az 1960-as évektől az élelmiszerek egészségügyi biztonsága és az alsóbb néposztályok táplálkozási lehetőségei javulni kezdtek.

A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem (SZOTE) Egészségügyi Szervezési Intézetében (Kossuth Lajos sgt. 35.) arcképét ábrázoló domborművet avattak tiszteletére 1985. október 11-én. (A dombormű Tóth Sándor alkotása, anyaga bronz, átmérője 50 cm.)

• Közegészségügyünk és járványügyünk tizéves fejlődése. In: Népegészségügy 1955,
• A magyar közegészségügy fejlődése és feladatai. In: Népegészségügy, 1959.
• Higiénés szolgálatunk új szervezeti formái. In: Egészségtudomány 1960.
• A higiéné történeti áttekintése. In: A higiéné tankönyve. (Szerk. Bakács T., Jeney E.) Budapest, 1960. Medicina. 25-89. p.
• Higiénés hálózatunk új formái. (Kandidátusi értekezés). 1961.
• I. Az egészségügyi igazgatás egyes kérdései. Településegészségügy. II. Élelmezésügy és gyógyszerügy. III. A magyar egészségügy szervezete és feladatai. Budapest, 1962.
• A mező- és erdőgazdaság munkaegészségügye. (Társszerk. Kanyó B.) Budapest, 1963. Medicina. 280 p.

• Népegészségügy (szerkesztőbizottsági elnök 1957 -);
• Egészségnevelés (főszerkesztő)

• TIT Egészségügyi Szakosztály elnöke;
• Magyar Vöröskereszt elnökségi tag;
• Nemzetközi Higiénikus Társaság tagja.

• Kossuth-díj (1948);
• Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozat (1950);
• Munka Érdemrend (1955);
• Fodor József-emlékérem (1959);
• Bugat Pál-emlékérem (1962);
• Munka Érdemrend arany fokozat (1965).

• Szegedi egyetemi almanach : 1921-1970. Szeged : Márta Ferenc rektor, 1971. Vilmon Gyula lásd 394. p.
• Szegedi Egyetemi Almanach. 2. köt., Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem : 1921-1996 / [kiad. Dobozy Attila ; szerk. Biz. Mikó Tivadar, Marton János, Farkas Gyula ; szerk. Papp Kornélia, Marton János]. - SZOTE, 1997. Vilmon Gyula lásd 391. p.
• MÉL