György Péter

Péter (Pikler) György (Budapest, 1903. március 30. – Budapest, 1969. január 4.) matematikus, közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár, a közgazdaságtudományok doktora (1967). A reformközgazdászok közé tartozott. 1948-tól 1968-ig a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnöke volt.

Testvére, Ferenc: mérnök; felesége: Pikler Emmi: orvos, írónő; gyermekei: Tardos Anna, Pikler Éva, Péter József, Péter János.

1903. március 30-án Budapesten született. Apja Pikler J. Gyula orvos és szociológus, aki 1887-től a fővárosi Statisztikai Hivatalban dolgozott, annak 1906-tól 1917-ig aligazgatója volt.

Pikler György Bécsben találkozott Emilie Madeleine Reichhel, akivel 1930-ban összeházasodtak, majd Triesztbe (Olaszország) költöztek. A férj ekkor középiskolai matematikatanárként dolgozott.

1932-től részt vett a munkásmozgalomban, 1935-től a Kommunisták Magyarországi Pártjának a tagja. 1936-ban letartóztatták és 15 évi fegyházra ítélték. A második világháború végéig, kilenc évig börtönben és koncentrációs táborban volt.

1945 után Szegeden alpolgármester és városi tanácsos, majd 1948-ig Budapesten az Országos Társadalombiztosítási Intézet vezérigazgatója lett. 1948-ban megbízták a Központi Statisztikai Hivatal irányításával.

1950-ben tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezték ki a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre.

Az 1956-os forradalom után revizionistának tekintették, de nem váltották le. 1963-tól Nyers Rezső munkatársa a gazdasági mechanizmus reformjában.

1964-től a Közgazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára.

Homályos érmecsempészési ügybe keverték, s bár bűncselekményt nem követett el, 1968. decemberében őrizetbe vették. Ekkor szívproblémákkal a Belügyminisztérium kórházában tartották fogva, ott hunyt el tragikus körülmények között, állítólag öngyilkos lett.

Péter György nevéhez fűződik a KSH átszervezése, a korábbi statisztikai szemlélet és gyakorlat megváltoztatása. Hivatali tevékenysége során első nagy feladata az 1949. évi népszámlálás végrehajtása volt. Az 1960. évi népszámlálásnak már az előkészítése és a végrehajtása is az ő vezetésével történt. Ennek a népszámlálásnak a szervezési, végrehajtási és feldolgozási tervei az 1970. és 1980. évi népszámlálási programok kidolgozásához is alapul szolgáltak.

Vezetői tevékenységének első éveiben kifejlesztette a központi tervgazdálkodás és tervutasításos irányítási rendszer statisztikai bázisát, az államosított vállalatok gazdasági tevékenységének teljes körű, gyakori és részletes megfigyelését az iparban és a gazdaság többi termelő ágazatában.

Irányításával került sor a nemzetijövedelem-számítás megszervezésére, majd később egy tágabb koncepciójú népgazdasági mérlegrendszer bevezetésére, amely az anyagi termelés mellett a szolgáltatásokat is felölelte, és felépítése folytán alkalmas volt többirányú nemzetközi összehasonlítások elvégzésére is.

Az életszínvonal-számítások továbbfejlesztését jelentette ebben az időszakban a lakosságon belüli jövedelmi különbségek rendszeres bemutatása, valamint a már 1949-ben megindított háztartás-statisztika.

Jelentős hangsúlyt helyezett az elemző értékelésekre, amelyek a társadalmi-gazdasági folyamatok problematikus kérdéseit vizsgálták. Támogatta a részvételt a különböző nemzetközi statisztikai tudományos intézményekben és munkálatokban, így a lakosság fogyasztásának országok közötti összehasonlításában.

A Központi Statisztikai Hivatal elnökeként felismerte az ötvenes években keletkezett gazdasági problémákat, és hamarosan közzétette gondolatait a Társadalmi Szemlében. A Közgazdasági Szemlében pedig összegezve megfogalmazta, hogy olyan gazdasági rendszerre van szükség, amely a vállalatok önállóságára és felelősségére épít. Később eljutott a tényleges nyereségérdekeltség és a piac szerepének a felismeréséhez is.

• Általános statisztika (egyetemi tankönyv, Budapest, 1952)
• A szocialista statisztikáról (Rédei Jenővel, Budapest, 1954)
• A gazdaságosság és a jövedelmezőség jelentősége a tervgazdálkodásban (Budapest, 1956)

• A magyar szocialista statisztika harmincéves útja (Statisztikai Szemle, 1979. 10. sz.) Online változat
• Borsányi György - Hegedűs B. András: Egy reformközgazdász emlékére – Péter György (1903–1969) Tudományos ülésszak 1992. április 24-én (Cserépfalvi Könyvkiadó – T-Twins Kiadó, 1994)
• Maltsik Balázs: Péter György közgazdasági reformelképzelései 1953–1956
• Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk. Rózsa Dávid. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár, 2014. 575–577. o. ISBN 978-963-235-449-1

• Magyarország a XX. században – V. kötet: Tudomány 2. – Társadalomtudományok (1953–1957)
• Petőfi kör – A felszólalókról
• Pikler György könyvek (antikvarium.hu)
• Buják Attila: Öngyilkosságok, leszámolások a Kádár-korban (168ora.hu, 2006. július 6.)