György Kolosy

Kolosy György, vagy Kolossy György (Mezőkövesd [ma: Székelykövesd], 1824. – Pest, 1850. január 23.) szabadságharcos, 1848-as honvéd százados. Lamberg Ferenc Fülöp megölésében játszott szerepéért kivégezték.

A Maros-Torda vármegyei Mezőkövesden született 1824-ben vagy 1826-ban. Pesten tanult jogot, az 1848-as forradalom kitörésekor joggyakornok (jurátus) volt, a Pilvax vezető tagjainak egyike.

1848. szeptember 28-án annak a Jelačić közeledésének hírére őrjöngő, Lamberg gróf kinevezésén felháborodott tömegnek az egyik vezetője, aki a fővárosba érkező császári biztost felkoncolta.

A Lamberg-gyilkosságban játszott szerepe

Miután Lamberg kocsiját a hajóhíd budai hídfőjénél a megérkezése hírére összeverődött tömeg megállította, őt kirángatták, ütlegelték, s meg is szúrták, a sebesült tábornok kérte, vigyék a parlamentbe. A nemzetőrök egy csoportja – csitítva a tömeget – nagy nehezen ki is szabadította és a pesti őrszobára indult vele. A kocsi nemzetőrök fedezete alatt, hídszolgák, parasztok, suhancok kíséretében haladt, de alig ért a híd közepére, amikor Kolosy György joggyakornok és Bayersfeld bécsi diák vezetésével újabb csoport tartóztatta fel, amely kaszákkal, puskákkal fölfegyverkezve éppen a várparancsnok házát készült ostrom alá venni, mivel elterjedt a hír, hogy Hrabovszky ágyúzni akarja Pestet, a Szent Koronát pedig megpróbálja osztrák kézre játszani. A híd közepén újra felszakították a kocsi ajtaját, Lamberget kicibálták és minden oldalról megvillantak a kaszák, kardok és fütykösök. Lamberg eleinte katonai nyerseséggel próbálta a zajongókat visszatartani, majd kérésre fogta a dolgot s mikor ez sem használt, felmutatta V. Ferdinánd dekrétumát. Ebben a pillanatban – a kolozsvári Ellenőr jelentése szerint – „egy kasza, katonai és egy kardvágás aula-beli kéztől” a híd közepén földre terítette. A katona Bakó káplár volt a 34. sorgyalogezredből, a karddal fejére sújtó jurátus pedig Kolosy György. Ezt követően többen, több tucat késszúrással végeztek a tábornaggyal, a holttestet levetkőztették és meztelenül hurcolták az utcákon. Kolosy egyenest a képviselőházba sietett, ahol véres kardját mutogatva közölte: megölték Lamberget.

Az eljárásukat rosszalló képviselőház kiutasította a népítélet végrehajtóit és szigorú vizsgálatra utasította a fővárost. A felelősségre vonás elől Kolosy női ruhában Erdélybe szökött, s Egressyhez és Petőfihez hasonlóan ő is a forradalmár Bem seregébe állt be, minden bizonnyal azon okból, melyet Petőfi így fogalmazott meg 1849 januárjában Kossuthnak írt levelében: „…manapság gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember.” Hadnagyi rendfokozatban, hősiesen harcolt. 1849. január 1-től Komáromban teljesített szolgálatot főhadnagyként, júniusban pedig már a felső-tiszai hadsereg századosa.

A világosi fegyverletétel után szülőföldjén, Maros-Torda vármegyében rejtőzködött, majd Frunza álnéven betyárruhában bujdosott. Végül önként jelentkezett a megszálló osztrák hatóságoknál.

Noha 1849. október 26-án – a nemzetközi felháborodás hatására – Bécs kénytelen volt leállítani a szabadságharcban részt vett katonák kivégzéseit, 1850 januárjában köztörvényes bűnözőnek minősítve kezdtek halálra ítélni egykori honvédeket. Közéjük tartozott Kolosy György honvédszázados is. Miután Lamberg meggyilkolása az ő nevéhez fűződött 1850. január 18-án kötél általi halálra ítélték és január 23-án a pesti Újépület melletti téren kivégezték. Teste jeltelenül feküdt a Józsefvárosi temető egyik elhagyatott szegletében, ahonnan a kiegyezés évében Damjanich Jánosné, az aradi vértanú özvegye mentette meg, nyolc másik társával együtt a végső feledéstől. 1867-ben őt is exhumáltatta és egy közös sírba helyeztette át a Kerepesi temetőbe, ahol 1870-ben síremléket állítottak.

Haynau táborszernagy, katonai kormányzó Kolosy személyében torolta meg Lamberg altábornagy halálát, miután a perbe fogott további nyolc fő ellen, akik között Dienes Lajos is ott szerepelt, nem tudtak bizonyítékot szerezni.

• Neve felkerült az 1848–49-es forradalom és szabadságharc és a Makk-féle összeesküvés kilenc vértanújának közös síremlékére, melyet a Kerepesi temető 31-es parcellájának középén állítottak fel 1870. november 1-én. (Kolosy keresztneveként tévesen Gábor szerepel.)
• 1900-ban az akkor teljes egészében Óbudához tartozó Budaújlak központjában fekvő Lujza tér kapta a Kolosy tér nevet.