György Kalmár

Kalmár György (Tapolcafő (Veszprém megye), 1726. – 1782. szeptember 4. után) nyelvész, költő, orientalista.

Nemes származású volt. Miután középiskoláit a debreceni kollégiumban, ahol teológiát is tanult, elvégezte, 1750 körül külföldi, különösen angol egyetemeket látogatott; bejárta Németországot és Leidenben a keleti nyelveket tanulta; azután Bécsben, Pozsonyban, Budán és más helyeken lakott. 1772 körül a kecskeméti református iskolában néhány évig konrektor volt. Csak tudományos szenvedélyének élt; külsejében és életmódjában a cinizmusig menő egyszerűséget tanusított. Nyelvtudománnyal foglalkozott, különösen az egyetemes vagy bölcseleti nyelvkérdésekkel és erre vonatkozó munkái külföldön híres polemiát keltettek. Másik kedves tétele volt, hogy a magyar nyelvnek egyrészt tökéletességét, másrészt a török-tatár nyelvvel való rokonságát vitatta. Járt Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában, ahol a török nyelvvel megismerkedett. Igen tanult, de zavaros fő volt és munkássága meddő maradt. A florenci társaságnak is tagja volt. Halála évét és helyét nem tudjuk.

• Dissertatio latina critico-philologico-theologica in Isaiae VII. 14. cum variis animadversionibus criticis. Oxonii, 1750.
• Genuina linquae hebraicae grammatica Sive vetus illa sine masoretharum punctis hebraisandi via. Genevae, 1760.
• Tractat über den Text: Kind fürchte den Herrn und den König. Mit einer lateinischen Zuschrift an die Kaiserin Königin. Wien, 1764.
• Epistola divi Pauli ad Hebraeos hebraice cumannotatt. criticis. Amstelodami, 1766.
• Prodromus idiomatis scythico-mogorico-chvno (seu. hvnno-) avarici. Sive adparatvs criticvs ad lingvam hvngaricam; Accedig lex poetica de versa et ligata oratione hungarica: item poema hungaricum de statu hominis integro et corrupto; caeteris; tum de excellentia linguae hungaricae, atque utili liberorum educatione; et aliis; versibus 4634, iisqe heroicis, institutum. Deinde, mantisae loco, ex itinerario XX annorum argumenta quaedam versibus 990, itidem heroicis, proponuntur. Posonii, 1770. (A versek egy részét, 1245-öt, 1761-ben Jassyban írta. E munka arról is nevezetes, hogy nyelvünknek a classikai mértékre alkalmas voltát bizonyítja, erre szabályokat is ád, sőt mintegy 5000 hexameterre menő két vegyes tartalmú verssel meg is előzi a classikai triász föllépését.)
• Praecepta grammatica atque specimina lingvae philosophicae sive universalis, ad omne vitae genvs accommodatae. Berolini & Lipsiae, 1772, hét rézm. táblával. (Barátai költségén adta ki. Olaszul: Róma, 1773. bővített kiadásban és hat rézm. tábl., Németül: Bécs, 1774. szintén átdolg. kiadás hat rézm. és szerző arczk. Ajánlja Wendler Ferdinánd barátjának, a m. n. múzeumi példány tiszta lapján sajátkezű írásával és négy latin verssel. 1777. febr. 10.)
• Obfensae inlegitimae vindex legitimus hoc est: Censores romani censurae subjecti, atque nuper inventum idioma philosophicum universale ab ineptis eorum cavillationibus vindicatum, Erlangae. 1774.
• Est et chamaeleon inter philosophos. Viennae, 1775.
• A magyar helikon-ért és kástaliák-ért felséges Mária Theresiahoz buzdult alázatos ének. U. ott, 1778.
• Magjar Merkuriusnak és magjar szómagjarázónak kellemetessége. Hely n., 1781. (Költemény; a M. Hirmondó 1781. 19. sz. Libertiny Sámuel magyar verses kritikát ír ezen munkáról, melyben írásmódját gúnyolja.)

A Magyar Hírmondóban (1780. 70. sz.) hírdeti: Lexicon Hungaricum: Addita Interpretatione Latina, inusus omnium, ea, qua debuit, ratione, etymologice comparatum et auctum cz. munkáját és (1781. 19. sz.), a Madjer szómadjarázó cz. munkájának megkezdését. Különczködéséről Kazinczy a következőket jegyezte föl: «...míg Prodromusát Landerernél nyomatta, egy kerti nyaralóban töltötte a telet; fázva, koplalva s nyakiglan ülve a szalma közt, s úgy dolgozá verseit reszketve minden tetemiben a hideg miatt. Ázsiában utazván, eczetet, olajat, sót horda magával, s így valahol a mezőn megszálla, készen lelé ebédjét, vacsoráját».

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• PIM

• Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
• Finnugor életrajzi lexikon. Szerk. Domokos Péter. Bp., Tankönyvkiadó, 1990.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
• Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992.
• Váry István-Heltai Nándor: Kecskemét jelesei. Szerk. Heltai Nándor. Kecskemét, Kecskemét Város Tanácsa, 1968.
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
• Strbik Andrea: Héber nyelvtanok Magyarországon. Bp., MTA Judaisztikai Kutatócsoport-Osiris Kiadó, 1999.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
• Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.
• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 9637030158