Gábor Báthory

Báthory Gábor (Pest, 1798. január 27. – Buda, 1872. november 2.) református lelkész.

Báthory Gábor fia volt. Tanulmányit Pesten kezdte és Debrecenben 1812–1820 fejezte be. Papi vizsgát 1821-ben tett Pesten; 1823 tavaszáig Bécsben tartózkodott. Ekkor dunaszentgyörgyi, 1824–1835. fülöpszállási, 1835–1861. nagykőrösi lelkész volt. 1824-ben egyházkerületi tanácsbíró és papi censor, 1829-ben egyházkerületi aljegyző, 1830. országgyűlési pap, 1836. a kecskeméti egyházmegye főjegyzője, 1847. egyházkerületi főjegyző, 1854–1859. decemberéig püspökhelyettes volt. 1860. április 30-án császári és királyi miniszteri tanácsossá neveztetett ki. 1861. április 2-án nyugalomba vonult.

• 1. Hódolat emléke és hála oszlopa. Kecskemét, 1847. (József főh. nádor végtisztességére.)
• 2. A dunamelléki ref. egyházkerület névtára 1848-ik évre. U. ott.
• 3. A közjót munkálkodó szent hivatalnak hasznos volta, melyet Polgár Mihály szuperintendens hamvai felett halotti tanításban előadott. Pest, 1854.
• 4. Magnifico domino Gabrieli Sebestyén. Sopronii. 1858. (Latin és magyar üdvözlő versek Rudolf trónörökös születésére.)
• A Pallas Debrecina-ban egy Hymnusa (1819.) és Epithalomiuma (1822), a Protestáns Lelkészi Tárban (1854) Az úrtól rendelt örömnap cz. egyházi beszéde, Fördős Papi Dolgozatok Gyászesetekre című folyóiratában (XII. XIII. 1865. 1867.) több beszéde jelent meg.
• Kéziratban alkalmi latin versei és néhány prédikációi maradtak fenn.