Ferenc Baintner

Baintner Ferenc, Baininger (Balassagyarmat, 1871. május 20. – Balassagyarmat, 1948. március 26.) agrármérnök, élelmiszervegyész, borász. Baintner Károly állatorvos apja.

Baintner Ottó bankigazgató fiaként született. Iglón járt gimnáziumba, majd 1889-től Budapesten tanult vegyészetet. Ezután vegyész-asszisztens volt, s 1893-ban a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatói sorába lépett. Miután megszerezte diplomáját, tanársegédként dolgozott. Megismerkedett meg Linhart György unokahúgával, akivel házasságot kötött. 1896-ban került Kolozsvárra, ahol a vegykísérleti tanszéken működött, kutatásokat végzett az ottani Vegyvizsgáló Állomáson, majd igazgatóvá nevezték ki. Cikkei a Kísérletügyi Közlemények-ben publikálta. Elsősorban a tejvizsgálat, borászat és szeszgyártás területén fejtett ki munkásságot. 1920-ban, a trianoni békeszerződést követően szülővárosába költözött vissza.

• Vegytan. Kolozsvár, 1902.
• Mezőgazdasági szeszgyárak jövedelmezősége, berendezése, üzemek. Kolozsvár, 1904.
• A borászat kézikönyve. Kolozsvár, 1906.

• Magyar agrártörténeti életrajzok. Szerk. Für Lajos, Pintér János Bp., 1987-1989. 1. p. 81-83.
• Akiknek ezeréves múltunkat köszönhetjük. Magyarország neves halottainak névjegyzéke és temetkezési helyei. Összeáll. Csontos László amatőr temetőkutató. Bp., Római Kiadó és Nyomdaipari Bt., 2001.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
• Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
• Szmodits László: Neves magyar gyógyszerészek kegyeleti adattára. [Bp.], Dictum Kiadó, 2003.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
• Világlexikon. A tudás egyeteme. Bp., Enciklopédia, 1925.; 2. átdolg., bőv. kiad. 1927.