Edit Lajta

Lajta Edit (Beregszász, 1926. június 23. – Budapest, 1970. november 26.) művészettörténész.

1946-ban a budapesti tudományegyetemen szabad bölcsészként tanult, majd a muzeológia szak közép- és újkori művészettörténet hallgatója volt. 1951-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem muzeológia szakán. 1961-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett.

1951 és 1956 között a Szépművészeti Múzeum dolgozott. Először a modern művészetek, majd a régi művészetek osztályának, illetve a Művészettörténet Dokumentációs Központ munkatársa volt.

1959-től haláláig az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségében dolgozott. Részt vett az Új magyar lexikon képző- és iparművészeti szakterületének szerkesztésében. Felelős szerkesztője volt a Művészeti lexikonnak (I–IV., Budapest, 1962–1968). Élete utolsó két évében a Művészeti Kislexikon szerkesztési munkáinak a vezetőjeként tevékenykedett.

Kutatói munkáinak középpontjában a középkori Magyarország művészete és a 19. századi magyar festészet állt. Mélyebben foglalkozott ikonográfiai kérdésekkel. E témával kapcsolatos tanulmányait a Művészettörténeti Értesítő című folyóiratban jelentek meg, de szinte az összes hazai művészeti folyóiratnak a munkatársa volt.

• Brocky Károly (Budapest, 1957)
• Ingres (Budapest, 1963)
• Hogarth (Budapest, 1965)
• Vermeer (Budapest, 1968)
• Korai francia festészet (Budapest, 1973)

• Adalékok a jakabfalvi oltár ikonográfiájához (1953)
• A Nagy Szent Család ikonográfiája (1954)
• Két adalék a magyarországi középkori festészet ikonográfiájához (1958)
• Az Ecclesia Synagoga ábrázolása a középkori művészetben (1961)
• A besztercebányai Thurzó-ház falképei (1966)

• Gerszi Teréz: Lajta Edit (Művészettörténeti Értesítő, 1971. 4. szám)
• Telepy Katalin: Lajta Edit (Művészet, 1971. 4. szám)

• Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002.40. o. ISBN 9635474148  
• Magyar irodalmi lexikon II. (L–R). Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1965.9. o.