Dávid Alajos Fáy

Fáji Fáy Dávid Alajos (Fáj, 1721. február 22. – Lisszabon, 1767. január 12.) jezsuita rendi pap, tanár, költő.

Fáy Gábor alispán, királyi tanácsos és Diószeghy Zsuzsa fia volt. 1736-ban a református hitről a katolikus vallásra áttért és 1740-ben Nagyszombatban a bölcseletet hallgatta; Bécsben a jezsuita-rendbe lépett, hol a három próbaévet eltöltötte, mire tanár lett Nagyszombatban; 1753-ban mint hittérítő Dél-Amerikában, különösen Quitóban működött, honnan hét évi működése után a portugál kormány visszahívta; azzal vádolták, hogy az amajanos indiánokkal a kormány tudta nélkül egyezményt kötött; ezért Pombalban börtönbüntetést szenvedett; hét év múlva visszanyerte szabadságát és kevéssel azután Lisszabonban meghalt.

• Regia Serenissimi Archiducis Josephi indoles, felicitatis futurae prodromae. Tyrnaviae, 1845. (Költemény.)
• Apologia P. Benedicti de Fonseca pro societate Jesu… (Fonseca Benoit Retratodos Jesuitas c. portugál munkájának fordítása).

A Magyar Állam (1890. 260. és köv. sz.) Lisboából és Amerikából 1758-ban írt magyar leveleit közli.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
• Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Bp., Panoráma, 1993.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.