Dalnoki Béni

Dalnoki Béni, eredetileg Singer Benjámin, másként Bernát (Szabadka, 1838. május 3. – Budapest, Terézváros, 1914. január 28.) operaénekes (tenor). Dalnokiné Konti Fáni altista férje, Dalnoky Viktor dr. baritonista, rendező, fogorvos édesapja.

Singer Sámuel és Singer Rozália fiaként született. Karénekes volt, mikor a szülővárosában vendégszereplő Havi Mihály 1857-ben társulatához szerződtette. 1860-ban Reszler Istvánhoz csatlakozott, az ő igazgatása alatt énekelt először főszerepet: Lyonelt Flotow Mártájában. 1861-ben Bécsben képezte hangját. 1862-ben Follinus János kolozsvári társulatához szerződött. 1866-tól már feleségével együtt Aradon, később Debrecenben, Nagyváradon, Kassán működött. 1876 és '78 között újra Kolozsvárott játszott. 1879. április 17-én, ismét Lyonelként, debütált Budapesten a Nemzeti Színházban. Egy év múlva ideszerződtették, innen került 1884-ben a megnyíló Operaházba. Nejét csak kórustagként alkalmazták. 1904-ben „tiszteletbeli tag” címet kapott. Ötven évnyi színpadi működés után, 1907. március 9-én volt búcsúfellépte. 1914-ben hunyt el agyszélhűdésben.

Pályája első felében lírai tenor szerepeket énekelt, idősödvén áttért a buffo figurákra.

• Adolphe Adam: A nürnbergi baba — Jonathán
• Bellini: Az alvajáró — Elvino
• Erkel Ferenc: Hunyadi László — V. László király
• Erkel Ferenc: Bánk bán — Ottó
• Flotow: Márta — Lyonel
• Gounod: Faust — címszerep
• Offenbach: Hoffmann meséi — Franz
• Rossini: A sevillai borbély — Almaviva gróf

• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 185. o.  Online elérés
• Magyar Színművészeti Lexikon
• Magyar Színházművészeti Lexikon
• Magyar Életrajzi Index