Csergő Károly

(Szentesi Hírlap, 1926. március 24)

Csergő Károly 1879. szeptember 25-én született a Csongrád megyei Szegváron. A Csergő család Székelyföldről, Csík vármegyéből települt át Csongrád vármegyébe, az akkori megyeszékhelyre. Ő már itt született Szegváron. Édesapja gyergyóremetei Csergő Sándor vármegyei árvaszéki iktató volt; édesanyja Szőrffy Julianna, egy hódmezővásárhelyi ácsmester leánya volt, kinek négy gyermeke közül a két legfiatalabb - Lajos és Károly - ikrek voltak. A család valószínű, hogy 1883/84-ben - a megyeszékhellyel együtt - települt át Szentesre.

Elemi iskoláit és a gimnáziumot is Szentesen végezte; 1897-ben jó eredménnyel tette le az érettségit, majd a budapesti tudományegyetem jogi karán folytatta tanulmányait. Édesapja 1898-ban halálozott el; ez időtől munkát vállalva, önerőből tanult tovább, és gondoskodott a család eltartásáról is. 1901-ben a kolozsvári tudományegyetemen tette le szigorlati vizsgáit; ügyvédi gyakorlatát Soós Pál vármegyei főügyész irodájában végezte, 1903-ban avatták jogtudorrá Kolozsváron.

1901. január 1-jén negyedéves joghallgatóként lépett Csongrád vármegye szolgálatába, mint helyettes közigazgatási gyakornok és még ugyanez évben véglegesítették is gyakornoki állásában; legfőbb feladata a vármegye ingó és ingatlan vagyonának kezelése volt. Doktorrá avatását követően tiszteletbeli aljegyzővé nevezték ki, majd az 1907. évi általános tisztújítás alkalmával választották első aljegyzővé. 1910-től tiszteletbeli főjegyző, 1912-től pedig kinevezett másod-főjegyző lett.

Csongrád megyében 1905-től ő irányította el azt a nagyszabású mezőgazdasági munkásház építési akciót, amelynek eredményeként az első világháború kitöréséig kb. 2000 munkáscsalád jutott saját otthonhoz és Szentesen ez időszakban 357 munkásház épült fel. A Szentesen és Csongrádon megkezdett munkásház-építkezések mintául szolgáltak az országban több helyen megindult hasonló akciók lebonyolításánál, és alapját képezték a munkásházak állami támogatásáról szóló XLVI:1907. évi törvénycikk megalkotásának.

Az első világháború idején a háborús közigazgatás legnehezebb feladatkörét látta el: ő szervezte meg és vezette a vármegyei közélelmezési ügyosztályt.

Hivatali felettesének leírása szerint Csergő Károly {{Idézet2...éjjelt nappallá téve dolgozott az itthon maradt lakosság élelmezésének, valamint a katonaság részére szükséges szolgáltatásoknak a biztosítása érdekében, mely tekintetekben az ezerféle rendelet, és egyre jobban fokozódó szükség közepette is mindenkor megtalálta a leghelyesebb utat}}. Később ő látta el a népruházati bizottság vezetését is. Érdemeiért 1916-ban a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki.

A háborús összeomlást követő zavaros időszakban Csergő mindvégig a helyén maradt. Dr. Nagy Sándor alispán nyugdíjazása után (1919. február 1.) az ő nyakába szakadt az alispáni teendők ellátása, vagyis a vármegyei közigazgatás irányítása is. A Szentesen átvonuló vörös különítményesek, majd pedig a román megszállók elfogási parancsot adtak ki ellenne, mivel a többszöri felszólítás és fenyegetés dacára sem adta ki a vármegye pénzkészleteit. A románok figyelmét azzal is magára vonta, hogy több alkalommal a már úton lévő, rekvirált zsákmánnyal megrakott vagonokat is visszairányította. Bátor magatartásával sikerült megakadályoznia a város teljes kifosztását.

• Labádi Lajos: Szentesi Élet, 2004. szeptember 24.
• PIM

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
• A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
• Szentesi életrajzi évfordulók. Szentes, Városi Könyvtár, 1987.