Béla Nyáry

Nyáregyházi báró Nyáry Béla (Pest, 1845. – Varsány (Hont megye), 1900. január 7.) császári és királyi kamarás és országgyűlési képviselő.

Báró Nyáry Antal koronaőr és felső-kubinyi és nagy-olaszi Kubinyi Jozéfa legifjabb fia. Pesten született, ugyanitt végezte tanulmányait előbb Gönczy Pál nevelőintézetében, majd a református gimnáziumban. Mint egyetemi hallgató a császári és királyi hadsereg III. huszárezredébe lépett; az olaszországi hadjáratban részt vett és a custozzai ütközetben annyira kitüntette magát vitézsége által, hogy Albrecht főherceg maga tűzte fel mellére a tiszti érdemkeresztet és a napiparancsban is dicsérettel emlitették. Az olasz hadjárat befejezte után főhadnagyi ranggal hagyta el a katonaságot. 1877-ben császári és királyi kamarási címet nyert és 1879-ben feleségül vette Radvánszky Antal báró leányát Máriát és bagonyai (Hont megye) birtokán telepedett le, ahol a kolera kitörése alkalmával saját költségén gyógyíttatta és személyesen is ápolta a betegeket; így népszerűségre jutva, az ipolysági, majd a korponai választókerületet képviselte az országgyűlésen, ahol a Szabadelvű Párt híve volt. Hont vármegye törvényhatósági bizottságának tagja és a barsi református egyházmegye főgondnoka volt.

Több gazdasági cikket írt; ezek közül a disznóoltásról írt cikke figyelmet keltett.

Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.

• Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990-1999.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.
• Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911-1932.
• Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.