Béla Molnár

Molnár Béla (Budapest, 1904. július 15. — Budapest, 1971.) Munkácsy Mihály-díjas textiltervező, az Iparművészeti Főiskola tanára, a textil-tanszék vezetője volt.

Felsőfokú tanulmányokat az Iparművészeti Iskolán folytatott, ahol Muhits Sándor volt a mestere. Sokoldalú tervezőkészségével tűnt ki. Hazai és külföldi kiállításokon eredményesen szerepelt. A Fényes Adolf-teremben volt gyűjteményes kiállítása (1963), ahol batikolt falképeivel, gobelin faliszőnyegeivel, filcapplikációival, tüllterítőivel és halasi csipketerveivel nagy sikereket aratott.

Halasi csipketervein kitűnő érzékkel alkalmazta a hagyományos technika szigorú kereteit a kor ízlését tükröző, modern motívumkincshez. Fiatal művészként több éven át tervezett a kiskunhalasi Csipkeház számára, 1936-ban kapta első állami megbízását halasi csipke tervezésére. A lengyel Báthori hajó oltárterítőjét újabb állami megrendelések, 1937-ben a Négyalakos csipke és 1938-ban a Berlini terítő megtervezése követte.

E legismertebb munkái mellett számos kisebb, a magyar népi mintákból merítő, kiforrott egyéni stílusú terve ismert, mint az Ötfiús, a Hazádnak rendületlenül..., a Kerekvirágos, Tulipános és a Négymadaras csipketervek.

Számos kiváló tanítványa volt, akik később meghatározó egyéniségei lettek a 20. századi magyar ipar- és textilművészetnek, köztük Hager Ritta, Attalai Gábor.

• Művészeti lexikon. 3. köt., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. Molnár Béla textiltervező lásd 362. p.
• A Csipkeház felépítésétől a második világháború végéig (1935-1945)