Árpád Ozsvald

Ozsvald Árpád (Nemesoroszi, 1932. január 28.–Pozsony, 2003. június 15.) magyar költő.

Iskoláit szülőfalujában és a Somogy megyei Csurgón végezte. Költői pályáját az 1950-es évek elején kezdte. 1957-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán. Nyírágón és Kétfegyverneken tanított. Kezdetben kiadói szerkesztő, majd 1956-tól 1995-ig a Fáklya utódlapjának, a Hétnek volt a munkatársa. 2003. június 15-én halt meg Pozsonyban, 72 évesen.

Korai verseinek élményanyagát a gyermekkor, a szülőföld emberei és tájai, a háborús élmények nyújtják. Verseire jellemző a csendes tűnődés, a halk megrendültség a világ dolgai fölött. Lírájával erősen kötődik nemzetiségi létéhez, de elmereng az emberiség legfőbb gondjain is. Verseit a finom hangulatok, aközvetlenség, a tiszta képek és elégikus hangulat jellemzik. Az 1970-es évektől a korábbi kiegyensúlyozottságot vibráló nyugtalanság váltja fel, félelmet és lemondást sugalló verseket ír. A tűnődés és emlékezés mellett a mítoszvilágra és a történelemre tárja kapuját. Egyik legsikeresebb műve, a A kis postás, egy gyermekeknek írt regény, amely a háborús évek megpróbáltatásairól szól.

• Tavasz lesz újra kedves (1956), versek
• Júdása én nem lehetnék (1959), versek
• A kis postás (1965), gyermekregény
• Földközeleben (1965), versek
• Laterna magica (1967), versek
• Galambok szállnak feketében (1969), versek
• Szekerek balladája (1971), versek
• Vadvizek (1978), versek
• Oszlopfő (1955-1980), válogatott versek
• Valahol otthon (1985), versek
• Nincsenek szemtanúk (1992), versek
• Néger a hóesésben (1994), gyermekversek
• Emlékek útján; Microgamma, Bratislava, 1995
• Mindenre emlékezni kell... Új versek és műfordítások; Madách-Posonium, Pozsony, 1996
• A nagy sási kígyó. Válogatott és új versek; Madách-Posonium, Pozsony, 2000
• Lidércek tánca. Válogatott versek; vál., utószó Bodnár Gyula; Madách-Posonium, Pozsony, 2006 (Magyar Antaeus könyvek)

• A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexokona 1918-2004 - MEK - OSZK 318–319. oldal