Antónia Wladár

Wladár Antónia 1928-ban született Budapesten. Édesanyja Rácz Margit, tradicionális református családból származott, apai ágon evangélikus volt. Antónia egyetlen testvére, húga, Ida.

Édesanyja a híres gyermekgyógyász, Heim Pál tanítványa volt. Gyermekápolónőként dolgozott egészen az 1950-es évekig, nagy hivatástudattal. Édesapját 9 éves korában, 1937-ben veszítette el, aki az 1930-as években lett TBC-s. A betegség miatt a család vidékre költözött, ahol egy majorságot vezettek. Az édesapa halála után anyja két évre szanatóriumba került.

Elemi iskoláit Budapesten kezdte, de a szülők betegsége miatt a gyerekek Bicskére kerültek anyai nagynénjükhöz. Antónia itt folytatta tanulmányait az osztatlan református elemi iskolában. Félárvaként az apa papi őseire való tekintettel felvették a két lányt a Baár-Madas református internátusba. A polgári iskola kiemelkedő eredménnyel való elvégzése után a Teleki Blanka felső-kereskedelmi iskolában érettségizett. Korán feltűnt nyelvtehetsége.

Antónia egy metodista igehirdetésre tért meg a II. világháborút követően a Pesti Metodista Gyülekezetben (VI. ker. Felsőerdősor u. 5.). 1947-ben kapta lelkészi elhívását. Előbb gyülekezeti lelkigondozó, majd a Szuperintendensi Iroda titkárnője. Ebben a minőségben kezdte meg teológiai tanulmányait a Debreceni Református Teológiai Akadémián, ahol kitűnő eredménnyel vizsgázott. 1951-ben szentelték diakónussá. Lelkészi (vénné) felszentelése a Magyarországi Metodista Egyházban 1956-ban történt, az európai metodizmus történetének első felszentelt női lelkészeként. Számos nemzetközi metodista fórumon képviselte Magyarországot, fontos tisztségeket töltött be különböző női bizottságokban (pl. 1971-től a Metodista Nők Világszövetségének kelet-európai titkára).

1961-től 1969-ig a Pécs-Hidasi Körzetben, 1969-től 1992-ben bekövetkezett váratlan haláláig a Szolnoki Körzetben szolgált.