Alfréd Wellisch

Wellisch Alfréd (Pest, 1854. május 6. – Budapest, 1941. december 16.) építész, Wellisch Andor (Vecsey Andor) építész édesapja.

Wellisch Náthán fiaként született Pesten. 1876-ig Karlsruhéban, majd Bécsben Theophilus Hansen mellett és végül Párizsban, az École des Beaux Arts-ban tanult. Ezután 1881-ben Budapesten telepedett le, itt nyitotta meg irodáját is. Az Eötvös Szabadkőműves Páholy tagja volt 1881–1892 között, majd a Reform Szabadkőműves Páholy alapító tagja 1892–ben, amelyből 1896-ban kilépett. Építészként számtalan megbízást kapott, a Salgótarjáni Kőszénbánya Arany János utcai székházát, a Tavaszmező utcai főgimnáziumot, a fasori izraelita fiúárvaházat, több bérházat valamint villát tervezett. Az Országos Középítési Tanácsnak is tagja volt, több jótékonysági és kulturális alapítványt tett, ilyen a Wellisch-pályadíj, amelyet a Magyar Építőművészek Szövetsége 1903-tól kezdve minden évben kiosztott műegyetemi hallgatók, valamint a szövetség levelező tagjai számára. Építészi és mecénási tevékenysége, illetve az Országos Középítési Tanács tagjaként végzett munkája elismerése gyanánt 1910-ben megkapta a magyar nemességet vágvecsei előnévvel. 1941. december 16-án hunyt el Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben áll.

• Magyar életrajzi lexikon
• Tóth Vilmos: A két Wellisch Népszabadság, 2001. december 17.
• Kozák Péter: Wellisch Alfréd, pályakép; http://nevpont.hu/content/publikacio/Wellisch_Alfred_1910-tol_vagvecsei.html