Ábrahám Szontagh

Iglói és zabari Szontagh Ábrahám (Dobsina, 1830. január 16. – Budapest, 1902. március 21.) orvosdoktor, homoeopata gyakorló orvos.

Szontagh Vilmos gömöri számvevő és Langsfeld Anna fia. 1848-ban mint önkéntes tüzér a honvédseregbe lépett és mint tüzér Görgey Artúr hadtestében részt vett az iglói, branyiszkói és kápolnai ütközetekben, Komárom vára védelmében, a nyárasdi és ácsi csatákban; aztán mint komáromi kapituláns menekült. Bécsben az orvosi tudományokat tanulta; 1856. május 6-án orvosdoktori, 1857. március 5-én szülészmesteri és április 20-án hasonszenvi orvosegyesületi rendes tagsági, május 4-én sebészdoktori oklevelet nyert. Előbb Pozsonyban mint több előkelő család és e mellett szegények rendes orvosa, 1861 októberétől Pesten mint homoeopata orvos működött, ahol a tornaegyesület főalapítója volt. 1863-ben fő részt vett a Hasonszenvi Orvosegyesület megalapításában, melynek 1865-től sok évig titkára, majd tiszteleti tagja és elnöke volt. Az Országos Közegészségügyi Tanácsnak is tagja volt. 1866. november 14-én megnősült. Elhunyt 1902. március 21-én, örök nyugalomra helyzeték 1902. március 23-án Budapesten, a Kerepesi úti temetőben.

Cikkei a bécsi Akadémia Sitzungsberichtjében (XX. 1856. Beiträge zur feineren Anatomie des menschlichen Gaumens, különnyomatban is); a Pozsonyi Verhandlungen des Vereins für Naturkundeban (III. 1858. Über Accomodation des menschlichen Auges, IV. 1859. Über die Bedingungen der Grösse der Arbeitsleistung, különny. is, Über die Mechanik des Blutkreislaufes bei den Thieren); az Orvosi Hetilapban (1862); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (IX. 1864. Vivenot párolgásmérője, rajzzal), a Hasonszenvi Közlönyben (1865-től), a Hasonszenvi Lapokban (1866-tól) és a Homöopatiában.

Szontagh Ábrahámot 1872-ben, néhány évvel a szabadkőművesség újra engedélyezése után vették fel a Szent István páholyba. 1892-1894-ig a Szt. István páholy főmestere volt, majd a páholy elaltatása után a Régi Hívek páholyába került (1894. április 19.). «A naphoz» címzett bayreuthi nagypáholyt képviselte a nagypáholyban, később 1886-1896 között a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy helyettes nagymestereként dolgozott.

• A nemzeti tornaegylet keletkezésének története. Bpest, 1888.
• Tátravidéki nyaralóhelyek. U. ott, 1894.

Szerkesztette és kiadta a Hasonszenvi Lapokat 1866. jan. 15-től 1867. végeig Pesten.