Miklós Herpy

Herpy Miklós (Budapest, 1931. december 25. –) állami díjas, magyar villamosmérnök, címzetes egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa. Az analóg integrált áramkörök alkalmazástechnikája és az aktív RC szűrők szakértője. 1957 és 1990 között a Távközlési Kutató Intézet tudományos munkatársa 1974 és 1984 között a harmadik generációs mikrohullámú gerinchálózati rendszerek fejlesztésének irányítója. 1990 óta az Elektronika távközlési mérőműszereket fejlesztő és gyártó vállalat munkatársa.

1942 és 1950 között a budapesti Érseki Katolikus Gimnázium (államosítás után Rákóczi Ferenc Gimnázium) diákja. Érettségije után édesapja mellett órás ipari tanuló, minthogy az „osztályellenségnek” minősített kisiparos édesapja miatt, egyetemi felvételét elutasították. 1952-ben szakmunkásvizsgája után munkásként már felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára. Az első egyetemi éve után átiratkozott a Villamosmérnöki Kar műszer tagozatára. Ötödévesként a Simonyi Károly professzor által vezetett Elméleti Villamosság Tanszéken demonstrátorként és az Akadémia Műszerügyi Kutatóintézetében gyakornokként dolgozott. Diplomáját 1957-ben szerezte meg a Villamosmérnöki Kar, Műszer és Finommechanika Szakán, majd a Távközlési Kutató Intézet tudományos munkatársa lett. Első munkája az intézetben fejlesztett mikrohullámú rádiórelé rendszer szolgálati rendszereinek kifejlesztése volt. Az intézetben elsőként alkalmazott tranzisztoros, majd analóg integrált áramköröket. 1963-ban osztályvezetőnek, 1974-ben főosztályvezetőnek nevezték ki és megbízták a harmadik generációs rádiórelé rendszerek kidolgozásának irányításával. Ennek során bevezette a különleges pontosságot igénylő mikrohullámú mikrosztrip és felületszerelt technológiákat. A fejlesztés eredményeként gyártásba került berendezések kidolgozását, 1978-ban, munkatársaival megosztott Állami Díjjal ismerték el. Felismerve az elektronika rendkívül gyors fejlődését, 1984-ben visszatért az analóg áramköri kutatómunkához, melyek addig is megalapozták oktatói és publikációs munkáit. A Műszaki tudományok kandidátusa címet 1980-ban az Analóg integrált áramkörök című disszertációjának megvédésével nyerte el.

A Távközlési Kutató Intézetben szerzett analóg áramkörfejlesztői ismereteire támaszkodva 1960-tól kezdve mérésvezetőként, majd 1963-tól 33 éven át félállású oktatóként tanított a BME Műszer és Méréstechnika (ma Méréstechnika és Információs Rendszerek) Tanszékén, először tanársegédként, majd adjunktusként és 1980-tól 1998-ig docensként. Oktatói munkáját később címzetes egyetemi tanári címmel ismerték el.

A fontosabb előadott tárgyak

• Elektronikus áramkörök tervezése,
• Analóg integrált áramkörök,
• Aktív RC szűrők,
• Elektronikus berendezések tervezése.

Az Elektronika távközlési mérőműszereket fejlesztő és gyártó vállalattal még 1963-ban került kapcsolatba. A szigorú műszerembargó miatt a Távközlési Kutató Intézet munkatársai többnyire maguk fejlesztették ki a kutatómunkájukhoz szükséges műszereket. Így 1962-ben kidolgozott és elkészített egy műszert, amely alkalmas volt a telefon- és rádiócsatornák zajának, a nemzetközi szabványok előírásainak megfelelő mérésére. Az Elektronika megszerezte e műszer gyártási jogát és megkezdte annak gyártását és értékesítését. Ez volt a vállalat által gyártott első tranzisztoros műszer. A szabványok változása miatt 1976-ban szükségessé vált a műszer átkonstruálása. Ennek során egy analóg integrált áramköröket és aktív RC szűrőket alkalmazó új műszer született. Ennek a változatnak a forgalmazási jogát szerezte meg a Siemens Messgeräte Bereich. A műszer Siemens változatát a Bundespost (a mai Deutsche Telekom elődje) rendszeresítette és előírta annak általános használatát. A 80-as években szoros együttműködés alakult ki a Siemens és az Elektronika között, melynek során fontos szerepet kapott a cégközi egyeztetések és megállapodások lebonyolításában és külső tervezőként részt vett több a Siemens igényei szerinti új mérőműszer kidolgozásában. 1990-ben megvált a Távközlési Kutató Intézettől és az Elektronika munkatársa lett. Ezt követően, 2016-ig az Elektronika kutató, fejlesztő gyártó teamjeit támogatva vett részt a nagy távközlési szolgáltató vállalatok (például Deutsche Telekom, Telecom Italia) mindig újabb és újabb méréstechnikai igényeit kielégítő távközlési mérőműszerek létrehozásában. Nyolcvanötödik születésnapját követően, 2016 végén megvált a vállalattól és idejét Aggházy Károly zongoraművész, zeneszerző és zenepedagógus életpályája kutatásának szentelte. E munkája eredményeként jelent meg Aggházy-albuma a Rózsavölgyi Kiadónál.

Könyvpublikációk

• Herpy, M. – Wágner, Gy.: Elektronikus Műszerek, Tankönyvkiadó, Budapest 1967. (p. 462)
• Herpy. M.: Analóg Integrált Áramkörök, Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1973. (p. 425)
• Herpy. M.: Analóg Integrált Áramkörök 2. kiad., Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1974. (p. 425)
• Herpy. M.: Analoge integrierte Schaltungen, Franzis Verlag, München 1976. (p. 522)
• Herpy. M.: Analoge integrierte Schaltungen 2. Auflage, Franzis Verlag, München 1979. (p. 522)
• Herpy. M.: Analog Integrated Circuits, John Wiley, Chichester – New York, 1980. (p. 478)
• Herpy. M.: Analogovie integralnie shemi, Moszkva, Radio i Svjaz, 1983. (p. 416)
• M. 赫彼著: 模拟集成电路 (Analog Integrated Circuits), Higher Education Press, Peking, 1984. (p. 459)
• Herpy, M. – Berka, J.C.: Aktív RC Szűrők, Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1981. (p. 311)
• Herpy, M. – Berka, J.C.: Aktive RC-Filter, Franzis Verlag, München 1984. (p. 326)
• Herpy, M. – Berka, J.C.: Aktive RC Filter Design, Elsevier, Amsterdam 1986. (p. 306)
• Herpy, M. – Berka, J.C.: Aktív RC Szűrők, BME Kiadó, Budapest 1991. (p. 311)
• Herpy, M.: Aggházy Károly, egy Liszt-tanítvány élete és kora, közreadó: Gombos László, Rózsavölgyi Kiadó, Budapest 2018. (p. 228) ISBN 9786155062438

Folyóirat publikációk

• TKI Közlemények
• Electronics Letters
• Elektronik
• Híradástechnika és más szaklapokban jelentek meg.