István Kerese

Kerese István (Pécs, 1911. augusztus 13. – Budapest, 1981. május 31.) biokémikus, gyógyszerész, fehérjeanalitikus.

Mozgalmas életútja folyamán dolgozott Pécsett, Budapesten és Szegeden is, sokféle tevékenysége során kiemelkedő eredményeket ért el bőripari kutatótevékenységével, és a táplálék- és takarmányfehérjék in vitro lebonthatóságának vizsgálata terén is.

Kerese István 1911. augusztus 13-án született Pécsett, szülei tisztviselők voltak. Elemi- és középiskoláit szülővárosában végezte, érettségi után, 1929-ben a gyógyszerészi pályára ment, oklevelét 1933-ban, Budapesten szerezte meg. Ezt követően beiratkozott a pécsi Erzsébet Tudományegyetem bölcsészeti karára, ahol természettudományi tárgyakat hallgatott. 1937-ben a természettudós-biológus Gorka Sándornál szerezte meg a bölcsészdoktorátust, biológia főtárgyból (dolgozatának tárgya a vitaminoknak a paraméciumok osztódási sebességére gyakorolt hatásának tanulmányozása volt, disszertációjának címe: Vitaminhatások a paraméciumokon). 1959-ben a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) ösztöndíjával fél évig Münchenben a Technische Hochschule Radiokémiai Intézetében, majd a Max-Planck-Institut für Eiweiß- und Lederforschungban folytatott radiokémiai és fehérjeanalitikai kutatásokat. 1960. május 1-jén a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságától megkapta bőripari technológia témakörből a műszaki tudományok kandidátusa címet (dolgozata: A meszezés hatása a pőre duzzadási feszességére, bírálók: Tóth Géza a kémiai tudományok doktora, és Vágó György a kémiai tudományok kandidátusa).

1974-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen címzetes egyetemi docens elismerést kapott.

Szakmája iránti szeretetét és elhivatottságát jól jellemezte az otthonában kialakított több ezer szócikkből álló kartotékrendszere: a különböző nyelvű nemzetközi szaklapokban, folyóiratokban általa olvasott tudományos cikkeket katalogizálta, és azokból négy oldalukon perforált (az 1990-es évekig a könyvtárakban használatos) lyukkártyákra magyar nyelvű referátumokat írt, melyek így különböző szempontok szerint csoportosítva (témakör, kulcsszavak, megjelenés stb.) könnyen kereshetőek, szűrhetőek voltak. Szintén szakmai különlegesség volt az a lakásában felállított, saját maga által fejlesztett oszlopkromatográfiás készüléke, amit szabadalmaztatni szándékozott.

Német és angol nyelven is kutatott, de tanulta a latin és görög nyelveket is, illetve értett oroszul és olaszul is.

Már 25 éves kora előtt bekapcsolódott a Mecsek Egyesület munkájába. 1936-ban az egyesület alelnöke Reuter Camillo ideggyógyász professzor és amatőr botanikus lett, ekkortól Kerese a Természetvédelmi Szakosztály titkáraként Horvát Adolf Olivér elnök mellett látott el szervező feladatokat. Később is, amikor szülővárosában járt, nagy szeretettel gondolt vissza ottani emlékeire.

Titkára volt a Szent István Akadémiának, az 1915-ben alapított tudományos testületnek, amelynek virágkora a két világháború közötti időszakra tehető.

Egész életét végigkísérte zeneszeretete, ami ifjabb éveiben Pécsett műkedvelő vonósnégyesével történő fellépésekben, és sok évtizedes amatőr zenélésében is megnyilvánult. Otthoni zenehallgatás közben szívesen követte a zeneműveket partitúrából, sőt, ilyenkor gyakran „kísérte” is saját hangszerével a zenekart. Több száz darabos lemez- és kottagyűjteménnyel rendelkezett, hegedűn és brácsán játszott. Zenei könyvtára is több száz kötetből állt, melyben nagy hangsúlyt kaptak a Mozart életével és művészetével foglalkozó könyvek. Zenei érdeklődésére jellemző volt, hogy azért kezdett el olaszul tanulni, hogy az operákat eredeti nyelvükön élvezhesse.

Három házasságából 3 gyermeke született, lánya kertészmérnök, nagyobbik fia villamosmérnök, a kisebbik informatikus.

1981. május 31-én hunyt el, Budapesten.

Petőfi Patika (1933–1941, Pécs)

1933-ban Pécsett a Fridrich Sándor-féle Petőfi patikában helyezkedett el, laboratóriumi munkakörben. Munkája mellett – egyéni érdeklődése folytán – kísérleti munkákkal is foglalkozott (Gyors eljárás az Acidum hydrochloricum dil. ellenőrzésére, Gyógyszerészi Közlöny 1941. 57. 93).

Richter Gyógyszergyár (1941–1944, Budapest)

1941-től 1944. augusztus 31-ig Budapesten, a kőbányai Richter Gedeon Vegyészeti Gyárban előbb osztályvezetőként, majd üzemvezetőként kapott alkalmazást. Mindennapi tevékenysége mellett kísérleteket végzett a máj antiperniciózus faktorának adszorpciós kromatográfiás eljárással történő tisztítására is.

Fridrich Gyógyszertár (1944–1946, Pécs)

1944-től ismét a pécsi Petőfi patikában tevékenykedett, gyógyszerészként.

Pécsi Tudományegyetem (1946–1948, Pécs)

1946 őszén a Pécsi Egyetem Orvostudományi Karán, a Gyógyszertani és Kórtörténeti Intézetében kinevezték tanársegédnek, a nemzetközi hírű intézetvezető Mansfeld Géza akadémikus, farmakológus professzor mellé. (Mansfeld 1934-ben rektor volt, 1944 márciusában Auschwitzba vitték, ahonnan 1945 júniusában tért vissza Pécsre, s az 1945/46-os tanévben dékán lett, majd 1947-ben Budapestre költözött, ekkor Méhes Gyula egyetemi tanár követte a Farmakológiai Intézet élén.) Munkája mellett szénhidrát-anyagcserével kapcsolatos kísérletekkel foglalkozik.

Első Pécsi Bőrgyár (1948–1956, Pécs)

1948-ban a nagyvállalatok államosítása után a Pécsi Bőrgyár laboratóriumába került, amelynek 1956. szeptember 19-ig a vezetője volt. Itt a baranyai vegyészek neves szellemi irányítójaként ismert Tóth Géza egyetemi magántanár, a kémiai tudományok doktora (Zechmeister László tanítványa) munkatársaként sajátíthatta el a bőripari vegyészet speciális alapjait. (Tóth a Pécsi Bőrgyár tudományos tanácsadójaként – számos eljárás és szabadalom kidolgozása révén – a bőripari kémia elismert szaktekintélyének számított.) Munkája során elsődlegesen a bőrgyártás fiziko-kémiai kérdéseivel, technológiai feladatok megoldásának kísérleteivel és a pőre duzzadásának kolloid-kémiai vizsgálatával foglalkozott.

• 1956 októberének végén három év időtartamú munkára az NDK-ba kellett volna utaznia, de ezt a közbejött forradalmi események megakadályozták.

Bőripati Kutató Intézet (1956–1967, Budapest)

1956. december 1-től a budapesti Bőripari Kutató Intézetben dolgozott mint tudományos munkatárs, ahol részben a cserzést megelőző gyártási folyamatok során a bőrben lejátszódó fehérjekémiai változások vizsgálatával (post mortum jelenségek szerepe, ionadszorpció befolyása a kollagén duzzadási jelenségeire), részben pedig kollagén rost-rekonstruálási kísérletekkel foglalkozott. Orvosok bevonásával kísérleteket végzett lebontott bőr-oldatából származó rekonstruált kollagén-rostok között bifunkcionális reagensek alkalmazásával keresztkötések kialakítására, és ezáltal sebészeti célra alkalmas kollagén-szövet nyerésére.

1958-tól kinevezték az izotóplaboratórium vezetőjévé, ahol részt vett az ott folyó különböző, a bőrgyártás kémiai folyamatait érintő rádioizotópos nyomjelzéses munkákban.

Laborvezetése alatt kezdett kiépülni a KFKI területén az MTA Izotópkutató Intézete, ahonnan eszközpark és tapasztalatok híján szívesen jártak át hozzá a szerveskémiai osztály munkatársai (Bursics László, Szarvas Tibor, Tanács Béla stb.).

Max-Planck Institut (1965, München)

1965-ben a Deutsche Akademische Austauschdienst meghívására fél évig fehérje-analitikai kutatómunkát végzett az említett müncheni kutatóintézetben. Laboratóriumukban az alábbi biokémiai munkák folytak:

• C-vel jelzett kollagén nyerése bioszintézissel
• bőrfehérjék frakcionálása
• a kollagén frakcionált lebontása és teljes oldatbevitele enzimatikus úton
• kollagénoldatból rekonstituált rostokban keresztkötések kialakítása in vitro.

Ezen kutatásokhoz a következő fehérjeanalitikai vizsgálati módszereket használták:

• fehérjék és peptidek elválasztása ioncserélő gyantán és géleken oszlopos kromatográfiával
• fehérjék és peptidek analitikai (gél és disc) és preparativ (hordozómentes) elektroforézise
• automatikus aminosav-meghatározás
• végcsoport-aminosav meghatározások (DNP, dansyl, Akabori)
• aminosav szekvencia (Edmann) vizsgálatok

Állatorvostudományi Egyetem (1967–1971, Budapest)

1967. december 1-től kikéréssel átkerült az Állatorvostudományi Egyetem Takarmányozástani Tanszékére mint tudományos munkatárs, ahol bevezette a korszerű takarmányfehérje-analitikai értékelést.

Kiterjedt kutatómunkát indított a különböző takarmányfehérjét vizsgáló módszerek eredményei és a takarmányfehérjék hasznosulása közötti összefüggések, és ennek eredményeként a legcélszerűbb metodika megállapítására.

A hazai takarmányfehérje-import csökkentését célozza a három gyárba is bejelentett újítási javaslata, mely a bőrgyárak vizes műhelyeinek bőrhulladékát takarmányfehérjévé való feldolgozásra javasolja, az általa kidolgozott technológia alapján.

József Attila Tudományegyetem (1969–1981, Szeged)

1969-től haláláig Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Biokémiai Tanszékén Matkovics Béla tanszékvezető professzor meghívására a Fehérjevizsgálati módszerek tárgy előadója volt.

Nyugdíjas évek (1971-)

• Szakértőként a bicsérdi Takarmánytermesztési Kutató Intézetben (Kurnik Ernő), a Phylaxia Oltóanyagtermelő Intézetben, 1979-ig Kaposváron az akkori Állattenyésztési Főiskolán (Wöller László), és a Chinoin Gyógyszergyárban is kamatoztatta sokrétű gyakorlati tudását, laboratóriumi tapasztalatait.
• Az 1970-es évek közepén a svéd Pharmacia Gyógyszerkutató meghívására hosszabb időt töltött Svédországban.

• Aktív szerepet töltött be a Magyar Kémikusok Egyesületének életében.
• 1964-től részt vett a quedlinburgi Arbeitskreis für Eiweiß Analytik munkáiban.
• 1966-tól részt vett a rostocki Oskar-Kellner-Institut által koordinált KGST összehasonlító aminosav-vizsgálatokban.
• 1969-ben megszervezte a MÉM-hez (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium) tartozó fehérje-vizsgáló laboratóriumok részvételével az 1. Aminosav-meghatározás összehasonlító vizsgálatokat, amelyek a laboratóriumok metodikájának fejlesztését szolgálták.
• Felkért opponens volt kandidátusi bírálóbizottságokban
• Az előkészítés alatt álló Táplálék- és takarmányfehérjék laboratóriumi vizsgálata című könyve halála miatt már nem jelenhetett meg.

• A Könnyűipar Kiváló Dolgozója (1963)
• American Chemical Society (1976)

• Radomír Lásztity: Amino Acid Composition and Biological Value of Cereal Proteins című könyvének a 238. oldalán az alábbi köszönetnyilvánítás jelenik meg angol nyelven: „A szerzők mindig emlékezni fognak azokra az értékes beszélgetésekre, melyeket a néhai dr. Kerese Istvánnal volt lehetőségük folytatni a témáról”.
• A Szegeden 1996. január 24-től 26-ig megrendezésre került XXVII. Kromatográfiás Továbbképző Tanfolyam szervezésekor névadóként a szervezőkben elsősorban Kerese István – mint egyik alapító – neve merül fel.
• A Pécsi Szemle 2000-ben Pécs tudós gyógyszerészei című cikkében ismerteti Kerese István életrajzát
• A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógyszerészet című szakmai folyóiratában Neves pécsi kutató gyógyszerészek címmel jelenik meg 2001-ben egy életrajzi írás.
• A Dél-Dunántúl neves gyógyszerészei című, 2014-ben megjelent enciklopédikus kötetben bemutatják életét és munkásságát.
• Neve megjelenik számos életrajzi adatbázisban, születésének illetve halálának évfordulójáról rendszeresen megemlékeznek szakmai fórumokon.

• Fehérjevizsgálati módszerek (296 oldal, Műszaki Könyvkiadó, 1975) ISBN 9789631007251
• Táplálék- és takarmányfehérjék laboratóriumi vizsgálata (befejezetlen, halála miatt nem került kiadásra)
• Methods of protein analysis (371 oldal angol nyelven, Ellis Horwood, 1984) ISBN 9780853121763
• VI. Biokémiai vándorgyűlés (Magyar Kémikusok Egyesülete, 1964)
• Számos, nemzetközi folyóiratban megjelent fehérjeanalitikai publikáció, több mint 30 tudományos közlemény