B. Bak Lajos

B. Bak Lajos (Szarvas, 1839.május 25. – Kolozsvár, 1907. május 23.) kolozsvári műbútorasztalos, nagyiparos, gyáros, az EME és az EMKE alapító tagja.

Bakosi Bak Lajos szarvasi iparos polgári családból származik. Az asztalos mesterséget atyja műhelyében tanulta. Ezután bejárta Pestet, Bécset, Prágát, ahol híres mestereknél tanult. 1863-ban Kolozsvárra került, és 1866-ban belépett az asztalos céhbe. 1869-ben gyártelepet alapított a Malom utcában. 1888-ban a városszéli Nádas patak mellett nagy áruraktárt létesített. Igen sok helyi ésvidéki monumentális asztalosmunka került ki a kezei közül.Hosszú ideig Kolozsvár szabad királyi város törvényhatósági bizottságának tagja, a kolozsvári Iparos Egylet alelnöke, rövid ideig elnöke, haláláig díszelnöke volt.

1882-ben fiatalon elhunyt felesége. 1896-ban újranősült, feleségül vette Oriold József építész és városi tanácsos özvegyét.

Fiait is iparosnak nevelte, leányát Hevesi József műbútorasztaloshoz adta feleségül. A kereskedelmi és iparkamara nekrológja szerint B. Bak Lajos a magyar iparosnemzedék egyik mintaképe volt.

Többek között a következő munkák kerültek ki keze alól, és ezek nagy része ma is használatos:

• kolozsváriSzent Mihály-templom gótikus stílusú főoltára,
• a kolozsvári Széki-palota gyógyszertárának bútorzata,
• a kolozsvári református teológia dísztermének bútorzata,
• az Iparos Egylet és az Iparmúzeum bútorzata,
• a Ferenc József Tudományegyetem dísztermének bútorzata,
• az egykori Katolikus Főgimnázium (ma Báthory István Elméleti Líceum) dísztermének és szertárainak bútorzata,
• a kolozsvári ferencesek temploma Szent Antal oltára, ajándékba 1896-ban,
• az Általános Növénytani Intézet bútorzata,
• a szarvasi katolikus templom Mária oltára, adományként, 1899-ben.

• Millenniumi nagyérem
• Királyi koronás érdemkereszt

• Interjú Nagy Bélával Erdélyi Napló