Szalay Gyula

Nemesi származású család sarja. Édesapja, nemes Szalay László (1858-1937), királyi kúriai bíró, Zala vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, édesanyja, a polgári származású, sümegi születésű Mojzer Szerafina Ilona (1874-?) volt. Apai nagyszülei a nemesi számazású Szalay Ferenc (1831-1910), királyi törvényszéki bíró, ügyvéd, és az andráshidai születésű de hottói Nagy Emilia (1825-1899) voltak.

Szalay Gyula Zalaegerszegen született, ahol középiskoláit végezte, majd Budapesten fejezte be a jogi tanulmányait. A világháborúban a 12-es nehéz tüzérezred kötelékében vett részt, az olasz és albán frontokon harcolt és 1918-ban hadnagyi rangban szerelt le. Tulajdonosa a II. osztályú ezüst vitézségi éremnek és a Károly csapatkeresztnek. A háború után folytatta jogi tanulmányait és 1921-ben ügyvédi oklevelet szerzett. A kommün alatt élénken részt vett a zalaegerszegi ellenforradalmi megmozdulásokban, amelyek szoros kapcsolatban álltak az alsólendvai ellenforradalommal. A vármegye szolgálatába 1919-ben lépett, mint közigazgatási gyakornok, 1919-ban már aljegyző, 1922-ben pedig másod főjegyző lett, majd 1926-ban a törvényhatóság tiszti főügyésszé választotta. A kaszinó ügyésze és több társadalmi egyesület választmányi tagja is volt.

1974. február 25.-én hunyt el Zalaegerszegen.

1924. november 17.-én Zalaegerszegen feleségül vette a nemesnépi Marton család sarját nemesnépi Marthon Margit Róza (Zalaegerszeg, 1901. július 1. - Zalaegerszeg, 1974. február 10.) úrhölgyet, nemesnépi Marton László (1857-1915) Zala vármegye főpénztárnoka, söjtöri földbirtokos és besenyői és velikei Skublics Margit (1875-†?) lányát. Marton Lászlóné Skublics Margit nagyapja, Spelletich Bódog (1815—1890), 1848-49-es nemzetőr őrnagy volt. A Szalay Gyula és Marton Róza házasságából Szalay Ferenc és Szalay László született.