Sándor Fischer

Fischer Sándor (Budapest, 1900. február 6. – Budapest, 1995. március 8.) karmester, librettófordító, zeneszerző. Fischer Ádám és Fischer Iván édesapja, valamint Fischer Péter operatőr, fotóriporter, Kádár Flóra színésznő férje és Fischer György zongoraművész-karmester nagybátyja.

A budapesti Zeneakadémián 1919 és 1922 között Siklós Albert és Weiner Leó tanítványa volt. A végzés után Hans Koesslernél képezte tovább magát 1925-ig.

1929–1931 között a Vígszínház, 1935–1938 között a Belvárosi Színház karmestere és zenei vezetője volt. 1938-tól a második zsidótörvénymiatt csak az OMIKE Művészakció előadásain léphetett fel, bár közben többször behívták munkaszolgálatra. Zeneszerzője volt többek között Bálint Lajos Támár című színjátékának, Szép Ernő Verebek és Csergő Hugó Őszi szonáta című művének is. A felszabadulás után visszatért a Vígszínházba, majd 1949-től 1978-as nyugdíjazásáig a Magyar Rádió zenei dramaturgja volt.

Huszonöt operát, több oratóriumot és zenei szakkönyvet fordított.

Zeneszerzőként legjelentősebb műve egy zongoratrió, amit 1930-ban Drezdában mutattak be. Pablo Casalsnak gordonkára írta át Mozart KV 447-es számú kürtversenyét.

• 1953 – Szocialista kultúráért
• 1975 – Munka Érdemrend, arany fokozat

• Fischer Sándor az OMIKE oldalán