Sándor Erdész

Erdész Sándor (Szob, 1929. július 20. – 2006. július 28.) a nyírségi mesegyűjtő, a jászberényi Jász Múzeum igazgatója, a nyíregyházi Jósa András Múzeum, s végül a Sóstói Múzeumfalu néprajzos alapítója.

Erdész Sándor Szatmárnémetiben és Nyíregyházán folytatta középiskolai tanulmányait, s 1949-ben érettségizett a kereskedelmi középiskolában, a KEFÉ-ben. (Az iskola korábbi neve ugyanis Kereskedelmi Felsőiskola volt.) Egyetemi tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán végezte (muzeológus szak), ahol később doktori fokozatot is szerzett (1963). Az egyetemi évek alatt a nagyon sok gyűjtő utakon vett részt és ezeknek az előnye, hogy a népmeséket, hiedelemmondákat gyorsírással jegyezte le, nem kis mennyiségben, ebben a gyakorló néprajzi gyűjtésben nagy mennyiségben tudta gyűjteni az anyagokat.

1954. július 7-én lett fiatalon a Jász Múzeum igazgatója, hiszen ifjú házasként itt lakást is kaphatott a múzeumigazgatói megbízás mellé. Már ekkor a népi kultúra tárgyi és folklóremlékeinek megmentésére, kutatására és továbbörökítésére tette fel az életét. Jól érezte magát Jászberényben és a Jászságban, elsőként vetette fel a Jászsági Népi Együttes megalakításának a gondolatát. S nemsokára jöttek az 1956-os események, minek során egész életére kiható történések részesévé vált: szolnoki főnökei utasítására – hogy Jászberényben elkerüljék a nagyobb felfordulást – elvállalta a helyi munkástanács vezetését, annak minden későbbi következményével együtt. Az 1956-os forradalomban végzett tevékenységét a forrásanyagban lévő cikkben található meg.

Egyetemi tanára, patrónusa, Ortutay Gyula közbenjárására néhány hónap múlva kiszabadult a Fő utcai katonai börtön vizsgálati fogságából, s haza, a Nyírségbe került „örök száműzetésbe”. Munkahelyéül a nyíregyházi Jósa András Múzeum-ot jelölték ki, ahol több mint 15 évig néprajzosként Kiss Lajos és Nyárády Mihály munkájának folytatója lett, de afféle „múzeumi mindenesként” számos más adminisztratív feladatot is ellátott. 1957—1965 között a néprajzi tárgygyűjtés mellett — főleg magnetofonnal — gyűjtötte a népmeséket, hiedelemmondákat, népdalokat, népballadákat is. Ekkor következett a folklorista életében egy olyan mozzanat, amit akkori főnökének, Németh Péternek köszönhet: kinevezték az akkor építeni kezdett Sóstói Múzeumfalu élére, hogy a kezdet nehézségeivel küszködő intézményből múzeumot csináljon.

Előbb kisebb cikkeket, gyűjtéseket jelentetett meg, majd jött a nagy jelentőségű, Ámi Lajos meséit tartalmazó gyűjtemény. Az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény 1968-ban három kötetben adta közzé a szamosszegi mesemondótól gyűjtött 262 mese majd mindegyikét.

• 2009. október 9-én leleplezték a Múzeumfalu alapítójának és első igazgatójának az emléktábláját

• „Kiváló Népművelő" (1983)

• Erdész Sándor: Ámi Lajos meséi (1968)
• Erdész Sándor: Babus Jolán és a Tiszahát. = Találkozás Bereggel. Vásárosnamény 1978. 145-152.
• Erdész Sándor: A Néprajz Móricz Zsigmond műveiben. Szab.-Szatm.Sz. XIV, 1979. 2; 25-35.

• Selmeczi László: AZ UTAM MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐEN A FORRADALOMHOZ VEZETETT (Erdész Sándor jászberényi működése)
• http://jam.nyirbone.hu/konyvtar/evkonyv/evkonyv2007_elemek/Erdesz/erdesz.html
• Páll István: Erdész Sándor (1929–2006) Magyar Múzeumok 2006/3. 56–57.
• Bodnár Zsuzsanna: A korszakalkotó néprajzkutató, Erdész Sándor, a folklorista– muzeológus, a Sóstói Múzeumfalu alapítója
• Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár