Perneszy István

Az ősrégi és vagyonos osztopáni Perneszy család sarja. Édesapja, osztopáni Perneszy Ferenc († c. 1651), lövői kapitány, Zala vármegye egyik alispánja, édesanyja Szombathelyi Zsófia volt. Apai nagyszülei, osztopáni Perneszy János, a kanizsai vár lovaskapitánya, Zala vármegye alispánja, a lövői várkapitány, és pákosi Paksy Katalin voltak. Anyai nagyszülei Szombathelyi György, mosoni alispán, és Vizkeleti Ilona voltak.

Fiatal korától gróf Batthyány I. Adám familiárisa volt, és 1647-től apja nyomdokában a Kanizsa ellen vetett végek láncolatában fekvő lövői erősség kapitánya is lett. 1651. december 20.-án, Ányos Ferenccel együtt birtokadományban részesült III. Ferdinánd magyar királytól Pozsony vármegyében. 1653-ban Perneszy István lövői kapitány 20 lovas fogadására kapott pénzt és posztót a főkapitánytól. Perneszy István, az apjához hasonlóan gyakran vett részt különféle, a végvárak ügyeit érintő küldetésekben, ahogy például 1654-ben történt, amikor Lövő kapitányaként utazott Bécsbe a Haditanácshoz, hogy a végváriak hátra maradt zsoldja ügyében tárgyaljon.

Perneszy István kapitánysága alatt érte el a vár legnagyobb számú királyi fizetésű haderejét, a katonai számát 20 főről 40 főre emelték. Perneszy István még a télen megkapta a kért friss sereget, mert az 1654 februárjában Egerszegen tartott mustrán már 40 lovassal jelent meg. A fizetés azonban ekkor sem zajlott le zökkenőmentesen. 1654 tavaszán ismét nézeteltérésbe keveredett, ekkor a szomszédos kis vár, Magyarósd kapitányával, Darabos Gáspárral, akinek három jobbágya a lövői hadba kéretőzött szolgálatra. 1654-ben készíttetett egy új bástyát Perneszy István, de ez a bővítés nem biztos, hogy elegendő hellyel szolgált a megduplázódott végvári seregnek. 1655. augusztus 10.-én Perneszy István levelet írt Lövőről gróf Batthyány Ádámnak, amelyen megkérte, hogy szigorúan büntesse meg a hássagyi lakókat, mivel ezek nem adtak hírt a török jöveteléről. 1656. november 3.-án ismét értesíti Batthyányt a történtetekről: a török Boncodföldén és Bagodban járt, a helybeliek mégsem adtak hírt róla, holott a hiradást Bathhyány pátens rendelte el. 6 asszonyt és gyermeket , hődolatlanokat vitt el a török. 1658-ban ismét Bécsben járt és a dunántúlon tartózkodó Batthyány Ádámnak intézett levelet. 1659-ben Perneszy teljes praedialis birtokrészét kozmadamjani és jahonyi praediumokban 100 tallérért örök jogon eladta Bertalan Györgynek.

Perneszy Borbála Csány György özvegye, öregségében és elhagyottságában, testvérétől, Perneszy Istvántól 50 tallért vett fel. Ezzel, a teljes zalalövői várrészét, továbbá a salomvári szőllő a hegyjogot, Malomhoz nevü nevü malomrészét nevezett testvérének zálogosította el. 1661 augusztus 5.-én gróf Batthyány Kristóf intézett egy levelet Lobkovitzhoz, amelyen tudosította, hogy Perneszy Istvánt és egy szolgáját követségben Bécsbe küldi.

Felesége nyéki Rauch Zsuzsanna, nyéki Rauch Dániel, kamarai, főharmincados, és Anna Justina Fürnberg, lett. Házasságakor a tehetős Rauch Zsuzsanna 3000 forintot és 1000 forint értékű ékszert, ruházatot, fehérruházatot kapott. Házasságukból egyetlenegy fiú- valamint több leánygyermek született:

• osztopáni Perneszy Ferenc, aki 1675 és 1683 között a lövői véghely főkapitánya volt. Perneszy Ferenc és leszármazottjai nem örökölték a család hatalmas több ezer holdas és több száz jobbágyas birtokállományát; leánytestvérei és férjei lettek családi vagyon örökösei. Később, Csapody István révén, a barkóczi Rosty család és a boldogfai Farkas család tagjai örököltek több birtokot a 18. század elején.
• osztopáni Perneszy Anna Julianna, előbb vizeki Tallián Gergely, soproni harmincados, majd nagyszarvi Babócsay Ferenc (†1710), veszprémi főkapitány neje.
• osztopáni Perneszy Zsófia (1667), férje, a zalalövői Csapody család sarja, zalalövői Csapody István (†1703), győri lovas alparancsnok, az utolsó zalalövői várkapitánya volt.
• osztopáni Perneszy Jusztina, Vukovics Mihály felesége. Lányuk Vukovics Éva, bodorfalvi Baranyay Péter felesége, zalalövői birtokosok.