Pap István

Nemes Pap István tanító és Vég Sára fia. Tanulását 1802-1813 között végezte Pápán, ahol azután harmadfél évig főiskolai tanító és ezalatt egy évig senior is volt. 1816-ban külföldre indult és főleg Marburgban gyarapította ismereteit. 1817-ben hazatért és tótvázsonyi káplán lett; de már 1818-ban választotta meg a vilonyai, 1829-ben a veszprémivámosi egyház lelkészül. A veszprémi egyházmegyében jó ideig viselt esperesi tisztet. Abban a vitában, melyet a keresztény vallásfelekezetek egyesüléséről az 1820-as években Guzmics Izidor, Szikszay Benjámin és mások folytattak, nevezetesen részt vett, ami neki nagy hírnevet, de egyúttal sok kellemetlenséget is szerzett, úgy a világi, mint az egyházi hatóságok részéről. Ezután is lankadatlan írói működést fejtett ki, melyben alapos bölcseleti és teológiai képzettségének adja jelét. Munkáiban Kant filozófiáját követte; ezért Márton István, a pápai főiskolában 40 évig lévén kantiánus, Pap nagy tisztelője volt, halála óráján is pénztárcájában hagyott egy pár sort, Pap Istvánt ajánlván utódául. Több úri család a már főiskolákban végzett fiaikat Pap kezei alá adták bölcseletre. Szónoklataiban rögtönzésével is kitűnt, olyannyira, hogy bármely föladott tárgyról rögtönzött beszédet.

Cikkei a Török és Székács szerkesztette Préd. Tárban és a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, ahol egyik előharcosa volt az akkor vitatni kezdett képviseleti rendszernek és az ezt lelkesen védő Szózat c. cikkét, szerző tudta nélkül a lapból lenyomatták s több ezer példányban küldték szét a hazánkban. (Pest, 1845.).

• Az élet történeteire s jövendő állapotjára nézve magával békességre lépett túdós, a ki életében sokat szenvedett; de már örökös nyugodalomra tért, tudós hazánk fiának Somogyi Gedeon úrnak gyászos koporsójánál ... 1821. eszt. decz. 4. elől adott. Veszprém, 1822.
• A vallási egyesülés ideálja, s ezen idea realizáltatásának eszközei, melly munkában az ev. k. tolerantiáról s az egy idvezitő ekklesiáról irott predikatziók is, az ezekre tett recensiókkal eggyütt, a mennyiben ezen munkát illetik, rövideden s részrehajlás nélkül megvizsgáltatnak. Készítette s a maga-költségén kiadta eggy a vallási egyesülést, mind vallási, mind polgári tekintetben, szívesen óhajtó református prédikátor. U. ott, 1823. (Névtelenül).
• Közönséges halotti predikátziók. U. ott, 1833.
• Különös halotti predikátziók külömbféle alkalmaztatási formulákkal, halotti textusokkal s materiákkal és imádságokkal. Pest, 1836.
• Külömbféle predikácziók s ezekhez alkalmaztatott imádságok egy egész esztendőre. U. ott, 1839-40. Négy kötet.
• Templomban mondandó köznapi imádságok. Pápa, 1840. Két kötet. (2. bőv. kiadás: Egyházi imák köznapokra cz. Veszprém, 1853.).
• Egyházi beszédek és imádságok a lelki pásztoroknak kathedrai tanításokon kívüli vallásos foglalatosságaiban. Pápa, 1840. Két kötet.
• Isten szava a tűzi veszedelemben, mellyet a Vámoson, 1841. ápr. 25. délelőtti 10 és 12 óra közt mind a katholikusok, mind a reformátusok templomait, papi és oskolaházait, és még ezeken kívűl 235 házat felemésztett és s ugyanannyi familiát gyászra, siralomra juttatott tűzveszély után magyarázott és hirdetett. Veszprém, 1841.
• Templomban mondandó innepi imádságok. U. ott, 1846. Két rész.
• A keresztyén vallás. A heidelbergi kathekhismus magyarázatául LII urnapban. Ujra átnézte ifj. Vári Szabó Sámuel. P. arczképével. Kecskemét, 1848. (2. kiadás. Arad, 1879.).
• Természet temploma. Egyházi beszédekben s ezekhez alkalmazott imákban. Szerkesztette s az egyetemes emberiségnek ajánlja ... Veszprém, 1852. Két kötet.
• Egyházi imák köznapokra. U. ott, 1853. Két kötet. Szerző kőnyom. arczk. és névaláírásával. (2. megjobb., tiz hétre kibővitett s nagyobb betűkkeli kiadás).
• Lelkész a koporsónál, vagy: halotti alkalommal háznál s temetőben mondandó, de templomi szónoklatokul is használható hosszabb s rövidebb gyászbeszédek alkalmazásokkal, rajzolatokkal és imákkal. U. ott, 1853. Két kötet.
• Templomi szónoklatok ezekhez alkalmazott imákkal. Ugyanott, 1854-55. Két kötet.
• Istennel társalgás imákban. Magány és családi használatra. Pest, 1856 és 1868.
• A fegyházi lelkész erkölcsi beszédei. Átdolgozta Szikszay Gyula kath. pap. Bpest, 1874.

Több kisebb alkalmi beszéde is megjelent külön füzetekben.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905.  
• PIM

• Ferenczy Jakab-Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Pest, Szent István Társulat, 1856.
• Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
• Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
• Somogyi Helikon. A somogymegyei származású, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók és művészek lexikona. Szerk. Hortobágyi Ágost. Kaposvár, Szerző, 1928.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
• Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.
• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 9637030158