Pál Fábián

Fábián Pál (Szombathely, 1922. december 21. – Budapest, 2008. szeptember 14.) magyar nyelvész, a nyelvtudományok MTA doktora. Kutatási területei a helyesírás, a nyelvművelés, a stilisztika és a szókészlettan voltak. A magyar nyelv helyesírásának kiemelkedő mentoraként működött, életelve: „Helyesen írni és jó magyarnak lenni: ugyanaz.”

Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott magyar-olasz szakon. 1947-ben kapta kézhez magyar-olasz szakos középiskolai tanári diplomáját. 1947-1950 közt Pécsett tanított középiskolai tanári beosztásban, 1950-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskolára került, s ott a Magyar Nyelvészeti Tanszéket vezette 1955-ig, 1955-től haláláig az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszékén oktatott adjunktusi, docensi, egyetemi tanári (1977-1996), tanszékvezető egyetemi tanári (1984-1988), ismét egyetemi tanári, majd professor emeritus (1996-2008) beosztásban, közben 1964 és 1969 közt a padovai egyetemen vendégtanárként oktatott, Bolognában pedig lektor volt. 1969-1971 közt másodállásban a Művelődésügyi Minisztérium Tudományegyetemi Osztályán főelőadói beosztásban működött.

Bölcsészdoktori disszertációját 1948-ban, kandidátusi disszertációját 1962-ben, MTA doktoriját 1989-ben védte meg mindig a magyar nyelvtudomány területén. A magyar nyelv helyesírási, stilisztikai és egyes szókészlettani (például a reformkor gazdaságának szókészlete, stb.) kérdéseire való rálátása egyedülállóvá tette őt a szakmában, ehhez járult kiváló kutatási- és oktatásszervezési tevékenysége és emberséges egyénisége. Soha nem egymaga akart eldönteni vitás kérdéseket, hanem együtt a többi szakértővel, képes volt hetenként egybehívni a szakértőket helyesírási, stilisztikai kérdések megválaszolása, megoldása céljából. A Magyar Tudományos Akadémia helyesírási szabályzatait szerkesztette (1954, 1984), melyek nagy segítségére voltak a tudományos műhelyek, a hivatalok, az iskolák, az újságírás, a nyomdászat, stb. számára. Külön kutatás tárgyát képezte nála az egyes szakmák szókincse, s azok szavainak helyesírása, továbbá az idegen szavak és kifejezések használata a magyar nyelvben, azok kiejtése és helyesírása.

Számos tudományos tisztséget töltött be, s mindegyikben érdemben működött a magyar nyelvhelyesség megőrzéséért és megjobbításáért. A 20. század második felében a magyar nyelvészeti tudományos- és közélet egyik kiemelkedő alakja.

• A magyar stilisztika vázlata. Szathmári Istvánnal, Terestyéni Ferenccel. Budapest, 1958.
• A földrajzi nevek és megjelölések írásának szabályai. Földi Ervinnel, ifj. Hőnyi Edével. Budapest, 1965.
• A magyar helyesírás rendszere. Deme Lászlóval, Bencédy Józseffel. Budapest, 1966.
• Az akadémiai helyesírás előzményei. Budapest, 1967.
• Manuale della lingua ungherese. Budapest, 1971.
• Nyelvművelés. Lőrincze Lajossal. Budapest, 1980.
• Kémiai helyesírási szótár. Fodorné Csányi Piroskával, Hőnyi Edével. Budapest, 1982.
• Nyelvművelésünk évszázadai. Budapest, 1984.
• Helyesírási kéziszótár. Budapest, 1988. (társszerkesztő)
• Orvosi helyesírási szótár. Budapest, 1992. (társszerkesztő)
• A körzeti stúdiókról. A Magyar Rádió Nyelvi Bizottságának elemzései, 1993-1994; összeáll. Fábián Pál; Magyar Rádió Nyelvi Bizottsága, Bp., 1994

• MTA Helyesírási Bizottsága (tag 1951-; titkár 1954-; társelnök 1980-)
• Nyelvművelő Bizottság (tag 1952-1997)
• Magyar Nyelvi Bizottság (elnöke, 1997-1999)
• Magyar Nyelvőr (szerkesztőbizottsági elnök, 1993-)
• Édes anyanyelvünk (szerkesztőbizottsági tag)

• Magyar Nyelvtudományi Társaság (választmányi tag, 1952–)
• Magyar Nyelvészeti Szakosztály (elnök)
• A TIT-ben is sok és eredményes munkát végzett a magyar nyelv ügyében.

• A Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1951);
• A TIT Elnökségének Köszönő és Elismerő Oklevele (1961, 1983); a TIT Aranykoszorús Jelvénye (1978); a TIT Tiszteletbeli Tagja kitüntető cím (1986);
• A Felvételi Előkészítő Bizottság (FEB) vezetéséért miniszteri dicséret (1978, 1983);
• A Kazinczy Alapítványtól elismerés (1961, 1977);
• A Munkaérdemrend ezüst fokozata (1973);
• Kiváló Munkáért (1982);
• A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1986);
• Eötvös Loránd-emlékérem (1990);
• Déry Tibor-jutalom (1990);
• Kosztolányi-díj (1994);
• Lőrincze-díj (1996);
• ELTE-aranydiploma (1997);
• Révai Miklós-díj (1999).

• Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 545. o. ISBN 963-05-6805-5
• Fábián Pál önéletrajza

• Emlékkönyv Fábián Pál hetvenedik születésnapjára / [szerk. Kozocsa Sándor Géza]. Budapest : ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék, 1993. – 306 p. : ill. ; Fábián Pál publikációinak jegyzéke: p. 287-306. ISBN 963 462 768 4
• Fábián Pál. [Munkatárs: Markó Alexandra, Módos Péter]. Budapest : Eötvös Loránd Tudományegyetem Fonetikai Tanszéke, 1999. – 23, [1] p. (Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások , ISSN 1419-4481 ; 15.).
• Köszöntő Fábián Pál 80. születésnapjára / szerk. Hajdú Mihály. Budapest : ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék : Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2002. 82 p. : ill., 1 arckép ; ISBN 963 7530 70 3