Nyiredy Maurus

Nyiredy Maurus (Budapest, 1937. május 20. –) bencés szerzetes, teológiai doktor, tihanyi alperjel.

Nyiredy Maurus (eredeti nevén Nyiredy István) Budapesten született. Édesapja, az unitárus családból származó Nyiredy István állatorvos, nem sokkal a második világháború után, akkor tért át a katolikus hitre, amikor felesége egy súlyos betegségből felépült. Maurus az általános iskola negyedik osztályát az 1945-ben alapított ciszterci elemi iskolában végezte, majd ugyanabban az épületben lett első gimnazista, ami akkor már ötödik általános volt. Az egyházi iskolák 1948-as államosítása után a Váli utcai iskolába folytatta tanulmányait, majd ismét abba a gimnáziumba, amely akkor már József Attila Gimnázium lett.

1955-ben kezdte meg tanulmányaimat a Hittudományi Akadémián. 1959-ben több társával együtt eltávolítottak a szemináriumból, mert megtagadták, hogy eljárjanak a békegyűlésekre. A következő évben hat társával együtt titokban szentelte pappá Zadravecz István püspök. Ezt követően segédmunkásként dolgozott az Állami Nyomdában, majd betűszedő-tanuló lett a Révai Nyomdában, végül korrektorként és géptermi revizorként dolgozott az Akadémiai Nyomdában. Sokáig titokban gyakorolta papi hivatását: vidéken misézett, prédikált, gyóntatott és keresztelt. A működési engedélyét csak 1972-ben kapta meg. Ezt követően Máriaremetén segédkezett. Először hivatalosan a pesti Váci utcában, az angolkisasszonyok templomában lett káplán, majd két év múlva a zuglói Kassai téri plébánián. Jó barátja, a Csobánkán plébános Kapcsándy Zsigmond hatására lett döntött úgy, hogy bencés szerzetes lesz. Szerzetességét 1978. október 5-én, Pannonhalmán kezdte meg. A noviciátusa alatt írta meg doktori disszertációját, mert megkövetelték, hogy egy pannonhalmi teológusnak legyen doktorátusa. A rendi főiskolán tanított teológiát, dogmatikát, lelkipásztorkodást, hitoktatást, s egy ideig a budapesti levelező teológián dogmatikát. Közben gimnáziumban hittanár, osztályfőnök és nevelőtanár is volt.

Várszegi Asztrik főapát a kilencvenes évek elején Rév-Komáromba (akkor még Csehszlovákia) küldte, hogy próbálja meg a magyar bencés életet felújítani. 1995-ben neveztek ki Győrszentivánba plébánosnak, majd tíz évvel később átkerült Budára kápolnaigazgatónak és házfőnöknek. 2009-ben Tihanyba helyezték át, ahol a mai napig alperjelként és plébánoshelyettesként teljesít szolgálatot, de ő a balatonfüredi Kerektemplom igazgatója is.

• Miről is beszélgessünk jegyesekkel? Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1998.
• „A szikla pedig Krisztus volt…” – Vasárnapról vasárnapra Szent Máté evangéliumával. Tihanyi Bencés Apátság, Balatonfűzfő, 2013.
• Égi és földi szerelem egy bencés szerzetes szemével. Tihanyi Bencés Apátság, Balatonfűzfő, 2013.
• „Miért keresitek az élőt a holtak között?” Tihanyi Bencés Apátság, Balatonfűzfő, 2013.
• Erő a magasból (olvasókönyv bérmálkozóknak). Tihanyi Bencés Apátság, Balatonfűzfő, 2014.
• Cseppben a tenger… Tihanyi Bencés Apátság, Balatonfűzfő, 2015.
• Amit az Ószövetség Jézusból láttat… Tihanyi Bencés Apátság, Balatonfűzfő, 2016.

• Theodor Bovet: Így tudtad te is? – Felvilágosítás fiúknak, lányoknak, 15 éves kortól. OMC, Bécs, 1985.
• Gertrud Rességiuer (szerk): Az első szeretet – Boldog papok vallanak. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1992.
• Regula egy új testvér számára. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1994.
• Wunibald Müller: Gyász idején. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1995.

• Nyiredy Maurus OSB: „A szikla pedig Krisztus volt...” – Pákozdi István írása a Magyar Kurírban