Nagy Endre

Az első világháború kitörésekor önkéntesként került a szerb frontra, a 38. honvéd gyalogezred kötelékében. A harcok során augusztus 16-án súlyos sebesülést szerzett, ám miután felépült, a következő év januárjától újra harcolt az antant csapatai ellen a Kárpátokban. Bátorságáért megkapta az I. osztályú ezüst vitézségi érmet. Miután a központi hatalmak áttörték a frontot Gorlicénél, az előrenyomulás során a Medenice-i harcokban tanúsított magatartásáért az arany vitézségi érmet, illetve soron kívül hadnagyi előléptetést is nyert. A Horuckonál folytatott harcok során kapott sebesülése miatt ismét kórházba került, 1916 tavaszán tért vissza a frontra. Először a vadászszázad, majd a rohamszázadot irányította. 1917-ben rohamkiképző lett. 1929-ben lett a Vitézi rend tagja. Segédkezett Doromby Józsefnek A volt cs. és kir. 38-as gyalogezred Története és Emlékkönyve c. mű elkészítésében, a könyvben több verse is, így például A két halott, illetve Az őrszem megjelent.

• Nagy Endre. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. október 16.)
• Doromby József: A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve. Budapest, 1936, Hollóssy ny. 388. p.

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.