Miklós Berend

Kezdetben a Pázmány Péter Tudományegyetem Élettani Intézetének díjazás nélküli demonstrátora volt, 1929-től hat éven át ugyancsak díjtalan gyakornok, majd díjas, 1935-től két éven át egyetemi tanársegéd. Ezt követően a Szent János Kórház Ideg- és Elmeosztályán volt segédorvos, egészen 1940-ig, mikor is a Szent Rókus Kórház I. számú Belgyógyászati Osztályán kezdett dolgozni mint alorvos (1944-ig).

Még egyetemista volt, mikor érdeklődésének eleget téve csatlakozott Farkas Géza professzor munkafiziológiai kutatásaihoz. A kutatásokhoz több hegyet is megmászott, így a Gnifetti-csúcsot (Monte Rosa, 4560 méter). Saját kutatásai során az emésztőtraktus élettanával, azon belül a zsírfelszívódás kérdésével foglalkozott, s rámutatott az erősen telítetlen zsírsavak zsírfelszívódásban betöltött szerepére. Foglalkozott még a görcskézség, illetve az alvás problémáival, több eljárás fűződik nevéhez.

Édesanyja, Kilényi Júlia 1946-ban Ne ölj! címmel jelentetett meg regényt, amelyben emléket állított mind a kommün alatt meggyilkolt férjének, mind pedig a nyilasterror áldozatává vált fiának.

• Über die Resorption des Vitamin C. Fischer Máriával. (Berlin, 1937)
• Über Phosphatase. – Phosphatase kísérletek. Fischer Máriával. (A Magyar Biológiai Kutató Intézet Munkái. Tihany, 1938)
• Epilepszia kezelése magnézium-szulfáttal. Simon Tiborral. (Orvosi Hetilap, 1940. 40.)
• Über Effekte der Fermentlokalisation. – Enzymák lokalizációjának jelenségei. (A Magyar Biológiai Kutató Intézet Munkái. Tihany, 1941).

• Berend Miklós. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. augusztus 2.)
• Kozák Péter: Berend Miklós. nevpont.hu, 2013. (Hozzáférés: 2015. augusztus 2.)
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  

• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
• Farkas Elek: B. M. (Orvosi Hetilap, 1979. 6.)
• Forrai Márta: A tehetséges Klein–Kilényi család. (Remény, 2007).