Mihály Majtényi

Majtényi Mihály, Markovics (Nagybecskerek, 1901. július 21. – Újvidék, 1974. július 7.) prózaíró, újságíró, műfordító. Írásait az expresszionizmus irányvonala és a sajátosan egyedi vajdasági élményvilág határozta meg.

Tanulmányait szülővárosában végezte. 1928-tól a zentai Friss Újsághoz szegődött munkatársnak, majd szerkesztőnek, 1929-ben a zombori Új Hírek, 1937-ben a szabadkai Napló munkatársaként alkotott, közben a vajdasági magyar lapok, köztük a Kalangya közölték írásait. 1944-ben ő lett az újvidéki Magyar Szó alapítószerkesztője. 1951-55 között a Híd c. irodalmi folyóiratot szerkesztette.

Figyelemre méltóak versei, de legsikeresebbek kisregényei, sikert leginkább a Mocsár (1928), majd a Garabonciás (1952), Bige Jóska házassága (1955) c. regényei arattak. A jugoszláviai irodalmi, újságírói világot örökítette meg A magunk nyomában (1961) és Szikra és hamu (1963) c. alkotásaiban. Színdarabjai mind Szabadkán, mind Újvidéken színpadra kerültek, köztük Harmadik ablak (1958), A száműzött (1971).

Érett korától, az 1940-es évek-től színes, anekdotikus stílus jellemezte alkotásait, publicisztikáját is. Szerb nyelven is megjelentek művei, maga is fordított szerb kortársaktól.

• Császár csatornája : regény (1944)
• Forró föld : novellák és karcolatok (1950)
• Élő víz : regény (1951)
• Lássuk a medvét : elbeszélések (1959)
• Csillagszámoló : elbeszélések (1963)
• Szikra és hamu : Emlékezések, írói arcképek (1963)
• Így is történhetett : kisregény, elbeszélések (1969)
• Remények batárján : válogatott elbeszélések (1971)

• Bori Imre: A jugoszláviai magyar irodalom rövid története. Újvidék, 1993.

• Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994.1305. o. ISBN 9630568063