Katalin Thököly

Késmárki gróf Thököly Katalin (Késmárk, 1655. április 18. – Gata, 1701. január 26.) Thököly István felvidéki nagybirtokos és Gyulaffy Mária leánya, Thököly Imre nővére.

Thököly Katalin 1655. április 18-án született Késmárkon. Harmadik gyermekként jött a világra, kettő lánytestvére közül ő volt a legidősebb. Négyéves korától félárva volt, ekkor vesztette el ugyanis huszonkét éves édesanyját.

Apját, Thököly Istvánt az I. Lipót elleni összeesküvésben való részvételért 1670-ben elítélték. Annak ellenére, hogy tagadta bűnösségét és hűségesküt tett a királynak, elkobozták vagyonát. A dolgok ilyettén alakulására Thököly ellenállásra kényszerült, és a Habsburg-ellenes Wesselényi-felkelés szimbolikus alakjává lett. 1670. november 28-án a császári hadsereg ostrom alá vette Árva várában, ahová gyermekeivel húzódott vissza. A nagybeteg Thököly azonban már december 4-én meghalt, és az őrség december 10-én megnyitotta a kapukat a császári had előtt. Mialatt öccsét, Thököly Imrét apja hívei kiszöktették a várból, Katalin két húgával,MáriávalésÉvával együtt a megszálló német csapatok fogságába esett.

Árva várának ostroma idején Thököly Katalin már férjnél volt: néhány nappal az ostrom megkezdése előtt, 1670. november 15-én kötött házasságot Esterházy Ferenccel (1641–1683) a várban. Férje révén az Esterházy családdal került rokonságba, Ferenc ugyanis Esterházy Pál herceg (1681-től nádor) öccse volt. A házasságból kilenc gyermek származott, közülük hatan érték el a felnőttkort:

• Esterházy Mária Rozália (*Pápa, 1672. január 2.; †1689. szeptember 28.), Batthyány Ferenc (†1717) felesége
• Esterházy Borbála (*1673; †Varasd, 1733. szeptember 10.)
• Esterházy Krisztina (*1674; †1717 után)
• Esterházy Antal (*Pápa, 1676. február 3.; †Rodostó, 1722. augusztus 8.), kuruc tábornagy
• Esterházy József (*1682. május 31.; †1748. május 10.), horvát-dalmát bán, országbíró
• Esterházy Ferenc (*1683; †1754. november 25.), tárnokmester, Borsod vármegye főispánja

Esterházy Ferenc már 1683. október 16-án meghalt. Korai halálát követően és gyermekei kiskorúságának idejére a megözvegyült Katalin vette át az Esterházy-birtokok irányítását. Valószínűleg az 1680-as évek második felében ment másodszor is férjhez, gróf Maximilian Jörgerrel lépett házasságra. Második férjét azonban már 1698-ban eltemette.

Az 1698-ban másodszor is özvegyen maradt Thököly Katalin még ugyanez évben vagy 1699-ben harmadszor is férjhez ment, Löwenburg Jakab udvari kamarai tanácsos felesége lett. Harmadik férjével együtt emeltette 1701-ben a soproni Szentháromság-szobrot, hálából, hogy megmenekültek az 1695-1701 között dúló pestisjárványtól.

Thököly Katalin 1701. január 26-án halt meg Gátán (ma Lajtakáta, Burgenland, Ausztria). Már nem élhette meg a Rákóczi-szabadságharc kitörését, amelyben első házasságából született legidősebb fia, Esterházy Antal is tevékenyen részt vett, 1703-ban még a kurucok ellen harcolt, 1704-ben azonban II. Rákóczi Ferenchez csatlakozott. Rodostóban halt meg 1722-ben.

• A késmárki Thököly család