Károly Rauchmaul

Rauchmaul Károly (Weimar, 1832. április 30. – Rákosliget, 1916. június 12.) vasmunkás, mozgalmár, a lassalleanizmus képviselője.

35 évesen került Magyarországra, s szerkovácsként dolgozott, később a Pesti Hengermalom gépésze. Kezdetben az Első Internacionálé pesti szervezetében működött, és irányította a Pest-Budai Munkásképző Egyletet, amelynek 1868-tól volt tagja, 1879 és 1906 között elnöke volt a részben általa, részben pedig Farkas Károly által alapított Munkásbiztosító Pénztárnak. Szerepe volt a Munkásképző Egylet és az Általános Munkásegylet egyesítésében, és az újonnan létrejövő szervezet választmányi tagja lett. A hűtlenségi per vádlottja volt, 1873-ban a Magyarországi Általános Munkáspárt alapítója volt, később (1890-ben) a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőségi tagja. 1891-től a betegpénztárban működött, ő alapította meg a betegpénztár szentendrei üdülőházát, és vízgyógyintézetét is. 1907-től 1916-ban bekövetkező haláláig a Budapesti Kerületi betegpénztár elnöke.

• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 9630525003  
• Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1972.487. o.  

• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
• R. K. (Építőmunkás, 1916. jún. 29. sz.)
• R. K. (Munkásügyi Szemle, 1916)
• R. K. (Népszava, 1916. jún. 13. sz.)
• Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története (Bp., 1952)