Károly Oláh

Oláh Károly (Szatmár, 1841. – Nagykőrös, 1900. július 10.) magyar zeneszerző, a nagykőrösi református tanítóképző igazgató-tanára.

Életpályája

A középiskolát szülőföldjén kezdte és gimnázium elvégeztével Debrecenbe ment a felsőbb tudományok hallgatása végett, ugyanitt végezte a bölcseleti osztályokat is. 1864-ben Derecskén lett kántor és orgonista. Még abban az évben a nagykőrösi református képezdéhez hívták meg zenetanárnak. Oláh Károly később az intézmény igazgató-tanára lett.

Zenepedagógiai cikkeket és leveleket írt a Zenészeti Lapokba, melynek rendes munkatársa volt; írt az Apolló czímű zenemű-folyóiratba is, hol több népdala zongorakisérettel, elő-utójátékok orgonára és egy férfi négyese jelent meg; az Orpheusban Száll a felhő c. népdala mint pályamunka első díjjal jutalmaztatott; a Protestáns Egyházi és Iskola Lapban (1887. könyvism.).

Művei

• Templomi és temetési karénekek (Budapest, 1875, 1876)
• Egyházi énektár (ugyanott, 1878)
• Az orgonaépítészet története (u.o., 1879)
• Gyakorlókönyv a népiskolai énektanításhoz (u.o., 1880)
• Énekgyakorlatok, Carpentier és Panseron után (1883)
• Rövid vezérfonal a népiskolai énektanításhoz (1884)

Források

•  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon II. (L–Z). Budapest: Győző Andor. 1935.