Quick Facts
VirgoBiography
Gubányi Károly (Jobbágyi, 1867. január 13. – Pilis, 1935. január 14.) magyar vasútmérnök, földrajzi utazó, író.
Életpályája
Gubányi Károly tanulmányait a Budapesti Műegyetemen végezte, ahol 1890-ben szerzett oklevelet. Néhány évig idehaza dolgozott vasútépítéseken, majd 1896-ban, Lóczy Lajos biztatására Mandzsúriába utazott Szentgáli Antallal együtt. Részt vett a Mandzsu-vasút építésében, ezt követően pedig Vlagyivosztok kikötőjének építkezésénél vállalt munkát. Az orosz–japán háború kitörésekor, 1904-ben hazatért, de 1906-ban Ausztráliába utazott, ahol ültetvényesként élt. Hét évvel később, 1913-ban tért vissza Magyarországra, és Pilisen létesített mintagazdaságot. Élete során számos helyen, több kontinensen is jelentős földtani vizsgálatokat folytatott. Több útirajza, műszaki, gazdasági és gazdaságpolitikai tárgyú tanulmánya jelent meg. Szépirodalommal is foglalkozott, több elbeszélésgyűjteménye is megjelent.
Emlékezete
Pilisen az általános iskola, a Gubányi Art Kert- Alkotói Tér és Műhely, és egy utca viseli a nevét. Munkájának emlékére a Földrajzinév-bizottság 2015-ben a Cuha-völgyi vasútiviaduktot Gubányi Károly hídnak nevezte el.
Művei
- Öt év Mandzsuországban (A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára, Budapest, 1906)
- Ausztrália (Budapest, 1913)
- Itthon és a nagyvilágban – Világutazásaim tanulságai (Budapest, 1927)
- Mukdeni sírok (Budapest, 1915)
- Tengerentúli történetek (Budapest, 1915)
Irodalom
- ↑ Kubassek 1993: Kubassek János. Magyar utazók Ázsiában. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993:83–86. ISBN 963 18 53136
További információk
- [1] – Magyarország, Katolikus egyház adatok, 1636-1895
- Gubányi Károly – Terebess Ázsia Lexikon
- Gubányi Károly megépítette a bakonyi vasutat, majd a kínai császár szolgálatába állt – kisalfold.hu