Károly Bod

Albisi Bod Károly (Selye, 1814. november 4. – Simontelke, 1885. június 1.) magyar gazdálkodó.

Apját aki református pap volt, korán elvesztette, anyja makfalvai Dózsa Klára. Mint elődje, Bod Péter, ő is lelkipásztorkodással kezdette küzdelmes életét, később a marosvásárhelyi református kollégiumban elvégezte a jogi s teológiai évfolyamot; nem érezett azonban hajlamot a papi pályára, a keszthelyi gazdasági intézetbe ment, melynek befejézése után az ottani uradalomban alkalmazták. 1843-ban ismereteinek kibővítése céljából bejárta Német- és Olaszországot, mégpedig nagyobbrészt gyalog. A szabadságharcban mint tüzértiszt vett részt. A románok elfogták és hosszabb ideig tartották Besztercén, majd Medgyesen fogva. Később a Kemény és Bethlen grófi családok jószágait több évig kezelte. Utolsó éveiben simontelki kis birtokán a gabonaneműeken élő parazitákat tanulmányozta; sikerült is egy új fajt, a Schizonevra ceraliumot felfedeznie, mely a búza és árpa gyökerén élősködik s melyet dr. Szaniszló Albert ismertetett és nevezett el.

Gazdasági tárgyú gyakorlati irányú cikkei az Ismertető (1841), Magyar Gazda (1846), Kertész Gazda (1867), Erdélyi Gazda (1871–72), Kolozsvári Közlöny, Kelet, Korunk és Ellenzékben jelentek meg.

• Ellenzék 1885. 137. sz.