Karlinger Tihamér

Felesége 1940-től Görömbey Margit, aki orvosnak készült, de nem fejezte be tanulmányait. Gyermekei Karlinger György (1941–) orvos, Karlinger Kinga (1944–) orvos, patológus, kandidátus és Karlinger Csilla (1946–) tanár.

A Jászberényi Állami Főgimnáziumban tett érettségi vizsgát 1926-ban, majd 1933-ban diplomázott a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen, ahol általános orvosi oklevelet kapott. 1939-ban tette le a sebész szakorvosi vizsgát, majd 1959-ben az orvostudományok kandidátusa lett. 1933 és 1937 között a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Anatómiai Intézetében Tóth Zsigmond mellett volt gyakornok, ezután 1937-39-ben a Sebészeti Klinikán Neuber Ernő egyetemi tanársegédeként dolgozott. 1939 és 1941 között a budapesti Szent Rókus Kórházban működött, ahol az I. sz. Sebészeti Osztályon volt segédorvos, majd a pécsi Honvédkórház Sebészeti Osztályára került osztályvezető orvosnak, 1942 és 1945 között pedig hivatásos honvédorvos és egészségügyi oszlopparancsnok volt. Szovjet hadifogságba került. Visszatérése után a Pécsi Tudományegyetemen és a POTE Sebészeti Klinikáján volt osztályvezető egyetemi tanársegéde. 1945 és 1950 között a traumatológiai-ortopédiai szakrendelést vezetett, 1950-52-ben egyetemi adjunktus volt. 1953-tól 1961-ig tanszékvezető egyetemi docens a Tájanatómiai és Sebészeti Műtéttani Intézetben, 1961 és 1969 egyetemi tanár, 1956-tól 1961-ig II. sz. Sebészeti Klinika klinikaigazgató egyetemi docense. 1961. augusztus 12-től 1969 ugyanitt egyetemi tanár, 1969-től 1979-ig pedig az I. sz. Sebészeti Klinika igazgatója volt.

Kutatási területe kiterjedt a sebészeti és kísérletes anatómiára, pankreászsebészetre, foglalkozott az akut pankreatitiszek műtéti megoldásaival, a végbéltumorok komplex operatív és sugárkezelésével. A kalluszképződések kutatásáben elért eredményei is jelentősnek számítanak.

• Balassa János-emlékérem (1974).

• Extrasphintericus végbélsipolyok műtéte. (Magyar Sebészet, 1952)
• Felnőttkori bélinvaginatiók. (Katonaorvosi Szemle, 1955)
• Klinikai és pathológiai adatok az epehólyag laphámrákhoz. Horváth Istvánnal. (Orvosi Hetilap, 1956. 16.)
• Gyomor endoskópos vizsgálata gastrostomia tubulovalvularis alkalmazásával. Török Bélával. (Kísérletes Orvostudomány, 1957)
• Néhány adat a callusképződésre ható mechanikai tényezők szerepéről kutyákon végzett Lane-lemezes osteosynthesisek alapján. Bartos Gáborral. (Kísérletes Orvostudomány, 1957)
• Mechanikai tényezők szerepe a callus-képződésben. Kand. értek. (Pécs, 1959)
• Hepatogastrostomia a klinikai gyakorlatban. Szőllőssy Lászlóval és Török Bélával. (Orvosi Hetilap, 1959. 48.)
• A portalis hypertensio sebészi problémái. – Operált glomus carotikum tumor – chemodectomia – esete. Rajkovits Károllyal. (Magyar Sebészet, 1962)
• Huth Tivadar. (Orvosi Hetilap, 1962. 32.)
• Az acut pancreatitisek kezelésének újabb irányelvei. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1966. 5.)
• A kóros kövérség kezelése jejuno-ilealis bypass-műtéttel. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1979. 51.)
• Pancreato-duodenectomia ritka, késői szövődménye. (Orvosi Hetilap, 1980. 13.)
• Korai nyelőcsőrák. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1980. 26.).

• Névpont

• Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., 2010.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.