Júlia Szinnyei

Szinnyei Júlia, névváltozat: Szinnyei Ilona (Kispest, 1914. május 3. – Budapest, 1986. augusztus 20.) magyar író.

Jómódú középosztálybeli család sarja, az irodalmat édesapja kedveltette meg vele. Érettségi vizsgáját Pécsett tette le. 1932-től közölte írásait a Pécsi Napló és a Sorsunk. Az 1960-as évek elejétől Budapesten élt. Regényeket és ifjúsági regényeket írt, gyakori témája az emancipáció ellentmondásokkal kísért folyamata.

• A szőlőboszorkány (r., Bp., 1958);
• Hajnal (r., Bp., 1959);
• Öreg mandulafák (r., Bp., 1960);
• Nyolc látogató (r., Bp., 1961);
• A kékfedelű füzet (ifj. r., Bp., 1962);
• Átok (r., Bp., 1963);
• Felhőtlen ég (ifj. r., Bp., 1963);
• Erdészház (ifj. r., Bp., 1964);
• Vasárnap délután (r., Bp., 1965);
• Elzúgó pillanat (r., Bp., 1967);
• Bátran szeretni (r., Bp., 1968);
• Hosszú fiatalság (r., Bp., 1970);
• Megnőnek a fák (r., Bp., 1972);
• Amiért élünk (r., Bp., 1974);
• Napraforgó (r., Bp., 1976);
• Szivárványhíd (r., Bp., 1976);
• Hárman egy ketrecben (r., Bp. 1977);
• Egy fiú Rómából (Bp., 1978);
• Szenvedély (r., Bp., 1979);
• Genovéva fiai (r., Bp., 1982);
• A kút árnyékában (r., Bp., 1984);
• A madarak hangja (Bp., 1987).